színészpedagógia

a színészmesterség műveltségbeli és szakmai-technikai alapjainak elsajátíttatását szolgáló metodika és képzésrendszer, mely megismerteti a színészjelölteket a színészi alkotómunka elméleti és gyakorlati követelményeivel, és kibontakoztatja, továbbfejleszti egyéni képességeiket. Mo.-on 4 éves, egyetemi jellegű színészképzés jelenleg a Színház- és Filmművészeti Főiskolán folyik, ahol a hallgatók mesterségbeli és közismereti, elméleti és gyakorlati tantárgyakat tanulnak. Utolsó évükben vizsgaelőadásokon és államvizsgán adnak számot képességeikről és megszerzett tudásukról. Ezen kívül részt vehetnek színházi előadásokban, ill. filmekben is. A m. színészpedagógia leghangsúlyosabb pontja az intézményes színészképzés megindulásától, 1865-től kezdve a színpadi beszéd oktatása volt. A 20. sz.-ban a színészmesterség elsajátíttatásában világszerte, hazánkban 1945 után Sztanyiszlavszkij elméletét és módszerét alkalmazták legáltalánosabban. – Ir. Egressy G.: A színészet könyve (1866); Paulay E.: A színészet elmélete (1871); Egressy G.: A színészet iskolája (1879); Solymosi E.: A színészet tanítása (1896); Hevesi S.: A színjátszás művészete (1908); K. Sz. Sztanyiszlavszkij: A színész munkája I–II. (1950–51); A százéves színiiskola (szerk.: Csillag I., 1963); Hevesi S.: Az előadás, a színjátszás, a rendezés művészete (1965); A színésznevelés breviáriuma (szerk.: Gabnai K., 1985).