színiiskola

a színházi alkotóművészek, elsősorban színészek – később rendezők, dramaturgok – elméleti és gyakorlati felkészítését szolgáló felsőfokú tanintézet, melyben a tehetséges hallgatók általános és szakmai ismereteit, műveltségét tudatosítják, és egyéni képességeiket fejlesztik a színházművészet komplexitásának figyelembevételével a modern pedagógia és színészpedagógia módszereinek alkalmazásával. A képzőművészetekhez, ill. a technikához kapcsolódó színházi alkotóművészeket Mo.-on a színiiskoláktól különálló intézményekben képzik (Iparművészeti Főiskola). A színészképzés története során előbb a színtárs.-okon belül, nem intézményesen folyt a színészutánpótlás felkészítése – pl. Megyeri Károly Kassai Színjátszó Plánta Iskolája, 1830-as évek –, a hazai német színészet példája nyomán, ill. a vezető színészek külföldi tapasztalatai alapján. Mo.-on az első színiiskolát 1865-ben nyitották meg Pesten (Színészeti Tanoda), mely 1893-tól Országos Színművészeti Akadémia néven működött. A századforduló időszakától az önálló művészi profilt építő színházak – pl. a Vígszínház, a Thália Társaság – saját felsőfokú iskolákat, neves színészek és színészpedagógusok – pl. Rákosi Szidi, Solymosi Elek, Hegyi Aranka, Rózsahegyi Kálmán, Pálmay Ilka, Góth Sándor – magániskolákat nyitottak. Állami engedéllyel működött az Akadémia mellett az Országos Színészegyesület Színészképző Iskolája. 1949-ben kezdte működését a Színház- és Filmművészeti Főiskola, amely a Színművészeti Akadémia jogutódja. Később az állami színészképzés monopóliumát ismét magán- és egyesületi színiiskolák – Gór Nagy Mária színitanodája stb. – és egyes színházak színészképző stúdiói – a Nemzeti Színház stúdiója (1966–67-től), az Arany János Színház stúdiója, Merlin Stúdió stb. – törik meg.