színpadforma
a különböző színháztörténeti korszakokra és színházművészeti irányzatokra jellemző játéktér-nézőtér-konstrukció, ill. a színpad technikai feltételrendszerének típusa. – Az antik görög, a hellenisztikus és a római kori katlanszerű amfiteátrum, a függőleges falakkal határolt nézőtérrel épült arénaszínpad, valamint a modern kori térszínpad, körszínház színpadformája a kör v. négyszög alakú sík v. emelt játéktér és az azt körülfogó nézőtér együttese. A középkori misztériumszínpad és a vásári komédiák színpada deszkaemelvény függönyháttérrel és szabad (ülések nélküli) nézőtérrel. A reneszánsz fülkeszínpadból fejlődött ki az Erzsébet-kori angol (Shakespeare-) színpad, mely három szinten, elő-, hátsó- és felsőszínpaddal működött. Európában a legelterjedtebb színpadforma a dobozszínpad (kulisszaszínpad, perspektívaszínpad), mely a nézőtér felé nyitott „három oldalú szoba”, a színpad mélységét tagoló kulisszapárok kétoldali sorával és háttérrel. Az előfüggönnyel zárható színpadnyílás előtt még ún. előszínpad (proszcénium), zenekari árok is elhelyezkedhet. A 19. sz. végétől a dobozszínpad mellett újra teret nyernek a különböző historikus színpadformák (pl. térszínpad, Shakespeare-színpad), ill. ezek kombinációja, a variálható színpadtechnikával és színpad-nézőtér-konstrukcióval rendelkező ún. szimultán színpad.
Toló-, ill. kocsiszínpad
Forgószínpad süllyesztőkkel
Kétszintes forgótárcsa
Billenthető forgótárcsa
