Szabó Károly, id.

(Miskolc, 1820–Bp., 1890. márc. 5.): színész, rendező, igazgató. 1838. máj. 20-án lépett először Balogh Istvánnál a színpadra. 1852-ben igazgatást vállalt, s a dunántúli városokat járta 1855-ig, majd ismét színészként működött. Az 1860-as évek végétől nincs pontos adatunk róla, mert ekkor három azonos nevű színész működött egyszerre. 1883-ban nyugdíjba ment. Jó memóriájáról vált igazán híressé. A felsőházi beszédeket egyszeri hallás után vissza tudta mondani. Ifjú korában mint szerelmes színész, az elsőrendűek közé tartozott. Az 1860-as években áttért a kedélyes apaszerepek megformálására. Felesége, Bizzik Anna (?–Miskolc, 1873. ápr. 11.) színésznő halála után búskomorság lepte meg, s művészete évről évre hanyatlott. F.Sz. D’Aumon herceg (Dumas: Belle Isle Gabrielle); Collatinus, Lucretia férje (Ponsard: Lucretia); Őszi, táblabíró (Szigligeti E.: Két pisztoly).

M.A. 1841: Balla Károly; 1843–45: Győr; 1846–47: Nagyvárad; 1855-ben Hetényi József; 1860: Pázmán Mihály; 1863: Dráguss Károly; 1866: Kocsisovszky Jusztin; 1869–70: Egressy Ákos; 1870–71: Follinus János; 1871–72: Miklósy Gyula; 1872–73: Bercsényi Béla; 1873–74: Völgyi György; 1874–75: Csóka Sándor; 1875–76: Mándoki és Bogyó Alajos; 1876–78: Szilágyi Béla; 1878–80: Mándoky Lajos; 1881: Jakabffy Gábor.