Szirtes Ádám
(Tápiósáp, 1925. febr. 10.–Bp., 1989. júl. 27.): színész. A SzAk elvégzése után 1950-től egy-egy évadot töltött a Bányász, ill. a Honvéd Színházban. 1952-től a Miskolci Nemzeti Színház, 1957-től a Nemzeti Színház, 1974-től a győri Kisfaludy Színház tagja volt. 1976-tól 1985-ig a Thália Színház művésze. Ízes beszédmódja, alkata miatt kezdetben munkáshősök, parasztfigurák sorát alakította, később tudatos, eszköztelen, markáns jellemformálása sokféle karakter emlékezetes alakításához vezetett. Számos m. film főszerepében nyújtott sikeres alakítást. Kossuth-díjas (1988), Jászai Mari-díjas (1955), érdemes (1970) és kiváló művész (1983). F.Sz. Zuboly (Sh.: Szentivánéji álom); Balga (Vörösmarty M.: Csongor és Tünde); Hulla János (Móricz Zs.: Úri muri); Sámson (Petőfi S.: Tigris és Hiéna); Dózsa György (Sárközi Gy.: Dózsa); Nagy Dezső (Örkény I.: Sötét galamb); Tuskó (Sh.: Szeget szeggel); Balogh Anti (Sánta F.: Húsz óra); Gavrila (Solohov: Emberi sors); Kazangap (Ajtmatov–Elbert J.–Kazimir K.: Az évszázadnál hosszabb ez a nap); Matuzsa (Tamási Á.: Ördögölő Józsiás). – Ir. Sz. Á. (szerk.: Ablonczy L. és Márkus B., 1978).
SZIRTES ÁDÁM és SZEMES MARI a rádióban
