Szolnok-Doboka Vármegyei Színház

a megye székhelyén, Désen már 1807-ben játszottak a kolozsvári színészek. Többek között a Hamletet is bemutatták. 1843-tól kezdve állandó jellegű a helyi műkedvelő társaság működése. 1881. jan. 2-án tartották a 100. bemutatójukat (Jókai Mór: Szigetvári vértanúk), de különböző vándorszíntárs.-ok is gyakran megfordultak a városban. Fellépett itt Déryné, Egressy Gábor és később Márkus Emília is. A múlt század nyolcvanas éveinek elején mozgalom indult egy állandó színházépület felépítése érdekében. Az építkezésre részvényeket bocsátottak ki. A színház az ún. Rákóczi-ház udvarán, a Haller-telken épült. A színházszervezés ügyét az 1876-tól megjelenő helyi hetilap, a Szolnok Doboka sikerrel karolta fel. Az avatásra 1886. nov. 13-án került sor, amikor díszelőadás keretében Dobsa László: V. László c. darabját mutatták be. Az új épületben – amelyben 414 ülőhely volt – a Zoltán Gyula és Tóth Béla vezette társ. kezdte meg vendégjátékát. 1887 febr.-jáig játszottak a városban. Őket követte Polgár Károly (1887), majd Bánfalvi Béla (1888), Gerőfi Andor (1888), Miklósy Gyula (1889), Kömley Gyula (1890) társ.-a. Az I. világháború kitöréséig többek között Zajonghi Elemér, Szatmári Károly, Miskolczi Henrik, Makó Lajos, Tiszai Dezső, Micsey György, Földesi Sándor, Polgár Béla, Heves Béla, Krémer Sándor egy.-ei szerepeltek. 1913-ban időszaki színházi lapot is kiadtak Dési Színházi Újság c. Trianon után az épületet mozi foglalta el. A városba érkező m. társ.-ok más helyeken léptek fel. 1920-ban a játékengedélyt kapott tíz igazgató közül Gáspár Imre kapott jogot a dési előadásokra. 1940–1944 között újra színház lett a moziból, az átalakítási munkálatok után 1941-ben elsőnek Szabó Márton negyventagú társasága érkezett nyolchetes vendégszereplésre – 1944-ben Jakabffy Dezső társasága kapott engedélyt. 1946-ban a városban vendégszerepelt Jávor Pál, de a színházból hamarosan újból mozi lett. A városba érkező különböző m. társ.-ok ezután az újonnan épült művelődési ház színpadán léptek fel.