szubrett

(francia): fiatal, talpraesett, szókimondó női szerep operettekben. Ének- és tánckészséget is követelő szerepkör. A commedia dell’arte Colombinája, valamint a francia klasszikus vj. (Beaumarchais, Molière) szobalányai, bizalmas komornái alkotják előképét. A francia vj.-okból emelték a szubrettet a romantikus operákba, a hősnő mellett a cselekmény bonyolításában is részt vevő második női szereppé (Annuska, Weber: A bűvös vadász, Adalgisa, Bellini: Norma, Musette, Puccini: Bohémélet). A 19. sz.-i német és francia vj.-ban a komika helyett a naivához áll közelebb, s a hősnő társaként – társalkodónő, barátnő –, ill. vidám szerelmesként jelenik meg. A helyzetkomikum helyett immár a szellemes dialógus adja jellegzetességét. Innen került az operettszínpadra a tükördramaturgia segítségével jellemzett vidám – néha komikus – leányszerepként, a táncoskomikus párjaként, pl. Stázi (Kálmán I.: A csárdáskirálynő); Valencienne (Lehár F.: A víg özvegy); Mi (Lehár F.: A mosoly országa). A revüoperettben a szerepkör elsőrendűvé emelkedett (szubrett-primadonna) a primadonnaszerepben is megkövetelt tánctudás miatt.