Szacsvay Imre, esztelneki

(Irsa, 1854. okt. 10.–Bp., 1939. máj. 25.): színész. 1871 őszén iratkozott be a SzAk-ra. Tanulmányai alatt az István téri Színházban és a Várszínházban vállalt statisztálást. 1874 tavaszán Kolozsvárra hívták próbajátékra, majd május elsejétől mint fiatal hősszerelmest és társalgási színészt szerződtették. Első sikerét Don Carlos (Schiller) szerepében aratta. 1875-ben Szigligeti Ede próbaévre hívta a Nemzeti Színházhoz, amit Szacsvay Imre ekkor visszautasított, és 1884-ig Kolozsvárt maradt. Már ekkor kiderült, hogy nagy klasszikus-tragikus színész válhat belőle. Végül 1884 ápr.-ában leszerződött a Nemzeti Színházhoz, sikereinek igazi színhelyére. 1908-ban a drámabíráló bizottság tagja lett, 1909-ben örökös taggá nevezték ki. 1913. szept.-ben saját elhatározásából vonult vissza, mert úgy érezte, hogy játékának stílusa már nem felel meg a kor követelményeinek. SzAk-i tanárként (1915–1923) tért csak vissza a pályára. Befelé forduló ember volt: egyenesség, hajlíthatatlanság, szenvedély jellemezte önmagát és alakításait is. F.Sz. Petur bán (Katona J.: Bánk bán); Bercsényi Miklós (Szigligeti E.: II. Rákóczi Ferenc fogsága); John Gabriel Borkman (Ibsen); Rómeó (Sh.: Rómeó és Júlia); Antonius (Sh.: Antonius és Cleopatra); Lear király (Sh.); Macbeth (Sh.); Coriolanus (Sh.). Könyve: Életem és emlékeim (sajtó alá rendezte: Balassa I., 1940).

SZACSVAY IMRE – Lear király (Sh.)