Szakáts Miklós
(Bp., 1920. ápr. 30.–Bad Reichenhall, 1984. okt. 22.): színész. A SzAk-t 1941-ben végezte el. Első szerződése Kolozsvárra szólt, a következő évben a Vígszínház, az 1943–44-es évadban a Madách Színház tagja volt. A háború után a Víg, a Nemzeti, a Művész és az Ifjúsági Színházban játszott, majd visszaszerződött A Magyar Néphadsereg Színházához, ill. a Vígszínházhoz. Intellektuális alkatú, szép hangú és tiszta beszédű színész volt, gyakran szerepelt versmondással a pódiumon és a rádióban is. Érzelemmentes, kemény alakokat formált meg, de sikerrel alakította Cyranót és Heltai Jenő A néma levente c. darabjának címszerepét is. Kimagasló teljesítménye volt a Tolsztoj–Piscator: Háború és béke előadás narrátor szerepe. 1969-ben külföldre távozott. F.Sz. Horatio, Claudius (Sh.: Hamlet); Attila (Kisbán M.: A nagyúr); Haynau (Jókai M.–Hevesi S.: A kőszívű ember fiai); Czillei (Hollós Korvin L.: Hunyadi); Béla (Mesterházi L.: Pesti emberek); Zoltán (Mesterházi L.: A tizenegyedik parancsolat); Brant (O’Neill: Amerikai Elektra); Zeyk Tamás (Thurzó G.: Hátsó ajtó); Libbard (Huxley: Mona Lisa mosolya).
SZAKÁTS MIKLÓS és BULLA ELMA (Mesterházi L.: A tizenegyedik parancsolat)
