társalgási színmű

a 19. sz.-i francia romantikából elterjedt, kortárs témájú, nem tragikus végkifejletű, elsősorban a dialógus hatáslehetőségeire építő színjátéktípus. A polgárság, a középosztály életét tárgyalja, ezeknek a rétegeknek szól. Verbális alaphelyzete jó beszédtechnikát, szűk, általában szobadíszlettel megoldott színpadi tere együttes-játékot, kidolgozott, apró gesztusokat kívánt meg színészeitől. Hatása Mo.-on a reformkortól mutatható ki, 1837–1896 között a Nemzeti Színház repertoárjának jelentős hányadát alkotta. A színházszervezet differenciálódásával a magánszínházak, elsősorban a Vígszínház műsorára került át.