Thália Társaság

(1904–1908): Bp.-en az európai szabad színházak (Freie Bühne, Thèâtre Libre) hatására és mintájára alakult színházi egyesület. Célja a hivatásos színházak műsorán nem szereplő, irodalmi értékű kortárs vagy klasszikus drámák bemutatása, és új játékstílus kialakítása volt. A Thália Társaság alapítói és első vezetői Bánóczi László, Lukács György és Benedek Marcell, műv.-i vez.-je Hevesi Sándor volt. A Thália Társaság társ.-át és a produkciókat tagdíjakból, adományokból és az előadások bevételeiből tartotta fenn. Az egyesület tagjai között Hóman Bálint, Márkus László, Balázs Béla, Kodály Zoltán, Jaschik Álmos, Szini Gyula, Korányi Frigyes is szerepelt. A társ. műkedvelőkből (Balogh Vilma, Forró Pál, Kürthy György, Dajbukát Ilona, Bálint Lajos) és fiatal színészekből (Báthory Giza, Forrai Rózsi, Dobi Ferenc, Doktor János, Forgács Rózsi, Kürti József, Garas Márton, Gellért Lajos, Herczeg Jenő, Huszár Károly, Törzs Jenő) alakult. Műsora gerincét Ibsen (Solness építőmester, Nóra, Vadkacsa, Kísértetek), Hebbel (Mária Magdolna), Courteline (A rendőrfőnök jó fiú, Boubouroche), Heijermans (Remény), Schnitzler (Hagyaték, Irodalom), Hauptmann (Elga) művei alkották. Stíluskísérlet volt Alma Tadema (A láthatatlan kormányos) és D‘Annunzio (Holt város) műveinek előadása. A Thália Társaságnak Bp.-en a Rottenbiller u. 37. sz. alatti színházteremben (Népszínpad), a Várszínházban, és a Foliès Caprice-ban jutott játszóhely. Bp.-ről kiszorítva 1908 jan.-jától vidéki városokban játszott, majd Bp.-en a szakszervezeteken keresztül a munkásságot igyekezett megnyerni előadásainak. A Thália Társaság pénz, játszóhely és közönség hiányában feloszlott, utolsó előadását 1908. dec. 28-án tartotta. – Ir. Dénes T.–Katona F.: A T. T. története (1954); A T. T. Levelek és dokumentumok (1989).