Takács Ádám; Bácsai Nagy Gábor

(Kecskemét, 1822. júl. 8.–Pécel, 1897. febr. 10.): színész, színigazgató. A magyar vidéki úttörőszínészet egyik kimagasló alakja volt. 1848–49-ben mint honvédőrnagy harcolt. A bujdosás évei után 1850. máj.-ban, Egerben beállt színésznek. Mint kiváló jellemszínész, vidéken a legelsők közé került. Játszott még kedélyes és ármányos szerepeket is. Éveken át volt a kolozsvári, debreceni, miskolci, kassai színház vezető művésze. 1861–1863 között rövid ideig a Budai Népszínháznak is tagja volt. 1858-tól rendezett; 1860-ban és 1861-ben igazgatást vállalt; 1871–72-ben művezető volt. 1872-ben részt vett az első színészkongresszuson – mint a szabadkai színügy-egylet képviselője –, s megválasztották a színészkebelzet kormányzótanácsának vidéki tagjává. 1885-ben vonult nyugállományba. Felesége Katics Róza (?–Pécs, 1859. máj.) és leánya Bercsényiné Takács Emese színésznők voltak. F.Sz. Gloster (Sh.: Lear király); Shylock (Sh.: Velencei kalmár); Harpagon (Molière: A fösvény); Dörgösi (Rosen: A mai férfiak); Reinhold Kristóf (Raupach: Molnár és gyermeke). F.R. Dumas: Hermann gróf; Dumas: Kaméliás hölgy; Sh.: Velencei kalmár; Vörösmarty M.: Az áldozat (vígjáték); Molière: Tudós nők. Utolsó éveiben visszaemlékezéseit, tanácsait a Színészek Lapja közölte. Pl.: A magyar színészet aranykorának művészeiről címmel cikksorozatot közölt 1886-ban; megszerkesztette A magyar színészegyesület 6. közgyűlésének naplóját (1880).

M.A. 1853–55: Arad; 1856: Szeged; 1857: Debrecen, Szatmár, Nagyvárad; 1857–58: Kolozsvár; 1858–60: Pécs, Nagyvárad, Miskolc; 1861–63: Budai Népszínház, Kassa; 1866–67: Pécs; 1868–71: Kolozsvár; 1872–73: Debrecen; 1873–74: Kassa; 1874–76: Debrecen; 1876–79: Kassa, Felvidék; 1879–80: Győr; 1880–84: Székesfehérvár, Kassa, Szabadka, Miskolc. Igazgatóként: 1860: Debrecen; 1860–61: Arad; 1861: Debrecen, Arad.