Timár József; Gerstner

(Bp., 1902. márc. 7.–Bp., 1960. okt. 3.): színész. 1923-tól a SzAk növendéke volt, de már 1924-ben fellépett a Nemzeti Színházban. Hevesi Sándor 1925-ben szerződtette és 1950-ig volt tag. 1945–46-ban fellépett a Népvarietében, a Művész és a Magyar Színházban, a Pódium Kabaréban, a Vígszínházban, a Fővárosi Operett és az Ifjúsági Színházban is. Az ötvenes években ritkán – Miskolc 1951, Ifjúsági Színház 1952 – játszott. 1953–1958 között a Madách Színház, 1959–60-ban ismét a Nemzeti Színház tagja lett. Kimagasló tehetségű, erőteljes jellemszínész. Pethes Imre és Ódry Árpád szerepeinek örököse volt. Keresetlen, szinte eszköztelen ábrázolásmódja, jellegzetes, gazdag tónusú hangja széles szerepkörben érvényesült. József Attila, Ady, Radnóti avatott tolmácsolója volt. Filmezett is. 1957-ben Kossuth-díjat kapott. 1956-ban érdemes művész, 1960-ban kiváló művész kitüntetéssel jutalmazták. F.Sz. Ahmed khán (Herczeg F.: Bizánc); Nagy Imre (Németh L.: Villámfénynél); Edgar (Sh.: Lear király); VII. Gergely (Németh L.); Agárdi Péter (Heltai J.: A néma levente); Versinyin (Csehov: Három nővér); Othello (Sh.); Mercutio (Sh.: Rómeó és Júlia); Rank (Ibsen: Nóra); Színész (Gorkij: Éjjeli menedékhely); Willy Loman (Miller: Az ügynök halála). – Ir. Koch L.: T. J. (adattár, 1961); Demeter I.: Köszönöm a tüzet. T. J. élete (1971).

TÍMÁR JÓZSEF – Versinyin (Csehov: Három nővér)