Tiszay Andor

(Győr, 1900. júl. 5.–Bp., 1986. febr. 19.): színész, színházi titkár, rendező, dramaturg, újságíró, író, műfordító. 1906–07-ben a pozsonyi színházban gyerekszerepeket játszott. 1919-ben Sziklay Kornél színházában mindenes volt. 1919–20-ban a Munkások Irodalmi és Művészeti Országos Szövetsége színiiskoláját végezte el, s ebben az időben a ferencvárosi munkásotthonban színielőadásokat rendezett. 1921-től az Óbuday Kisfaludy, a Budapesti Színháznál és a Tarka Színpadon titkárként dolgozott. 1923-ban egyik alapítója volt Forgács Rózsi Kamaraszínházának, amelynek ügyvezető titkára lett. Ebben az időben rövid ideig a Népház Színházat is vezette. 1925 k. létrehozta az Első Vándor Munkás Bábjáték Társulatot. 1924–25-ben a Magyar Színházban játszott kisebb szerepeket, majd két évre külföldre utazott. 1926-ban Rómában Luigi Pirandello mellett színpadi rendezést tanult. Bejárta Európát, Észak-Afrikát és Kis-Ázsiát. 1926–27-ben ismét Forgács Rózsi Kamaraszínházának titkára volt. 1928-ban Rékai Andrással megszervezte a Színpadművészeti Stúdiót és Palasovszky Ödönnel a Rendkívüli Színpadot. 1928-ban a Szent István Ünnepi Hét és a Mikófalvi Passiójáték rend.-je volt. 1928–29-ben a Prizma, 1931-ben a Madzsar Alice Művészcsoport előadásain színészként, szerzőként vagy szcenikusként közreműködött. 1929-ben a Talkie, 1930-ban az Omnia Kabaréban is fellépett. Napilapokba, irodalmi és színházi folyóiratokba – Színészek Lapja, Színházi Magazin, Délibáb – írt. Munkatársa volt a Színészeti (1930) és a Magyar Színművészeti (1929–31) Lexikonnak. 1930–1932 között az Operaház segédrend.-je, 1945 tavaszán-nyarán főtitkára volt. 1945-től 1961-ig a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár bibliográfiai osztályát vezette. A Rádiónak is munkatársa volt: hangjátékokat rendezett, szerkesztette a Rádióhallgatók Lexikonát (1944), 1945. jan.-ban részt vett a Rádió újjászervezésében. Több regényt fordított. 1958-tól az Irodalmi Színpad műsorfüzetét szerkesztette. Drámái: Húsvéti passió (1932), Az egérfogó (Innocent V. E.-vel, 1944). Könyve: Eltűnt a kabátom. Tíz villámtréfa és konferansz (Barnász I.-nal, 1938).