Toronyi L. Imre; Laky

(Szekszárd, 1888. okt. 17.–Bp., 1952. okt. 16.): színész. 1907-ben felvették a SzAk-ra, de tanulmányait félbehagyta, és katonatiszt lett. 1918-ban a Belvárosi Színházhoz szerződött. 1920-ban az Új Színházban, 1921. jan.-tól a miskolci társ.-ban, 1921-től 1925-ig a Magyar Színházban játszott. Ezután gyakran volt állandó szerződés nélkül. 1927–28-ban az Új, 1928–29-ben a Belvárosi Színház tagja. Szerepelt például 1930–31-ben az Új, 1932-ben a Művész, majd a Belvárosi, 1934-ben a Kamara, 1935-ben és 1937-ben a Magyar, 1936-ban a Belvárosi Színházban. 1936–37-ben a Víg, 1937–38-ban a Művész Színház szerződtette. 1940-ben a Madách Színházban kapott szerepet, majd 1942–1944 között is itt működött. Gyakran fellépett a Szegedi Szabadtéri Játékokon és kísérleti előadásokon is (pl. Írók Bemutató Színháza, Független Színpad). 1934–35-ben az Új Thália alelnöke volt. Csak 1947-ben, a Kis Színházban folytathatta pályáját. 1949–50-ben az Úttörő, 1950–1952 között az Ifjúsági Színházban lépett színpadra. Filmekben is szerepelt. Elegáns megjelenésével, temperamentumos játékával, szép orgánumával markáns jellemszerepeket formált meg. F.Sz. Tanácsos (Zilahy L.: Tűzmadár); Páter Duguesne Pál (Lavery: Az Úr katonái); Inkvizítor (Shaw: Szent Johanna); A bíró (Móricz Zs.: Kismadár); Kroll rektor (Ibsen: Romersholm); Ábrányi gróf (Eötvös J.: Éljen az egyenlőség!).