Tóth Aladár

(Székesfehérvár, 1898. febr. 4.–Bp., 1968. okt. 18.): zenetörténész, zenekritikus, színházigazgató. A bp.-i tudományegyetemen szerzett bölcsészdoktori oklevelet (disszertációja: Adatok Mozart zenedrámáinak esztétikájához, 1925). 1920-tól az Új Nemzedék zenekritikusa, 1926–29-ben a Zenei Szemle főmunkatársa, 1929–1939 között a Pesti Napló és a Nyugat kritikusa. 1930–31-ben a Zenei Lexikon szerk.-je Szabolcsi Bencével. 1940-ben feleségével, Fischer Annie-val Svédországba emigrált. 1946-ban tért vissza Mo.-ra. 1946–1956 között az Operaház ig.-ja volt. Igazgatásának évtizede alatt sikeresen ellensúlyozta az 50-es évek merev kultúrpolitikájának restriktív törekvéseit. Kossuth-díjas (1952). Könyvei: Mozart Figarója (operai ismertetők, 1928); Zoltán Kodály (Bécs, 1934); Liszt Ferenc a magyar zene útján (1940); Verdi művészi hitvallása (1941); Mozart (Szabolcsi B.-vel, 1941); T. A. válogatott zenekritikái 1934–39 (sajtó alá rendezte Bónis F., 1968).