Tóth Elek

(Cegléd, 1873. szept. 27.–Kolozsvár, 1944. jan. 1.): színész, rendező. Kecskeméten érettségizett, utána 1892-től párhuzamosan járt az egyetemre és a SzAk-ra. 1895-ben, a SzAk elvégzése után Aradon kezdte pályáját, s egy-két éves szabadkai, kecskeméti, debreceni szerződés után, 1902-től a nagyváradi színház drámai színésze és rend.-je. 1927-től haláláig a kolozsvári, ill. a kolozsvár–nagyváradi társ., majd a Kolozsvári Nemzeti Színház vezető művésze. Sokoldalú, színes egyéniség, kitűnő jellemszínész volt. Népi figurákat, előkelő urakat és bölcs öregeket egyforma hitelességgel elevenített meg. Idős korában nagy szeretettel és odaadással foglalkozott színészjelöltek nevelésével. F.Sz. Petur, Tiborc (Katona J.: Bánk bán); Má mandarin (Klabund: A krétakör); Üdő Márton (Nyírő J.: Jézusfaragó ember); Prospero (Sh.: A vihar); Lala Kalil (Herczeg F.: Bizánc); Clausen tanácsos (Hauptmann: Naplemente előtt); Márton gazda (Szigligeti E.–Móricz Zs.: Csikós).