Tóth József

(Szentes, 1823. júl. 6.–Bp., 1870. márc. 1.): színész, rendező. Rövid jogi és orvosi tanulmányok után 1841-ben Miskolcra szerződött színésznek. 1844-ig többek között Komáromy Sámuel, Komlóssy Ferenc, Kilényi Dávid társ.-ában játszott. A Nemzeti Színházban először 1844. aug. 29-én lépett fel Schiller Ármány és szerelem c. drámájának Wurm szerepében. Újabb vendégjátékok után 1851. ápr. 1-jével végleg szerződtették feleségével, Kovácsy Máriával együtt. 1854 nyara kivételével itt játszott élete végéig. Több szerepkörben is bebizonyította kivételes tehetségét. 1854-ig Egressy Gábor romantikus szerepeit vette át, majd Fáncsy Lajos halála után az intrikus szerepkörre tért át. 1856–57-ben angliai tanulmányútra ment, hogy a Shakespeare-szerepeket az eredeti környezetben tanulmányozhassa. Ennek az útnak a hatására tovább építette tragikus szerepeit. 1866-ban meghívták a SzAk tanárává, ahol színészmesterséget tanított. Szikár alkata jobban kedvezett a nyersebb intrikusi szerepeknek. Később kapott humoros szerepeket is, amelyeket szintén kitűnően alakított. Nagy becsvággyal tanulta szerepeit; fontosnak tartotta a tiszta, érthető beszédet, a pontos és jellemző mimikát. Drámaírással is próbálkozott, csekély sikerrel. Fia, Tóth Imre később a Nemzeti Színház ig.-ja lett. F.Sz. Jágó (Sh.: Othello); Tartuffe (Molière); Biberách (Katona J.: Bánk bán); Vackor (Sh.: Szentivánéji álom); Szegfű Tivadar (Szigligeti E.: A mama); III. Richárd, Macbeth (Sh.). Drámái: Ádám apó és leánya (1858?); Az orgazda (1852); A magyar színművészet rendszere (Színháztörténeti Értesítő, 1853). Fordításai: Sh.: III. Richárd király, Két veronai nemes, A makrancos hölgy; Laube: Essex gróf; Hebbel: Judith és Holofernes. – Ir. Ujházi E.: Régi színészekről (1908); Váradi A.: Képek a magyar író- és színészvilágból (1911); Galamb S.: T. J. (Nagy magyar színészek, 1957).

M.A. 1842–43: Győr; 1844–45: Komlósy, Hegedűs; 1845–47: Hetényi József; 1847–48: Kilényi; 1843–44: Kolozsvár.

TÓTH JÓZSEF