Török Tamás

(Bp., 1925. máj. 31.–Bp., 1993. ápr. 7.): író, rendező, dramaturg. A Pázmány Péter Tudományegyetemen m.–filozófia–esztétika szakot végzett 1948-ban, majd a Magyar Rádió rend.-je, 1956–1957 között a dramaturgia vezetője volt. 1958-tól 1960-ig a győri Kisfaludy Színház dramaturg-rend.-je, utána 1962-ig a Hunnia Filmgyár dramaturgja. 1970–1985 között ismét a Magyar Rádió irodalmi igényességű, jó ízlésű, sokoldalú, árnyalatokra érzékeny rend.-je. Jászai Mari-díjas (1975), érdemes művész (1983). F.R. Schiller: Don Carlos; Csehov: Sirály; Ibsen: John Gabriel Borkman; Dreiser: Amerikai tragédia. F.M. A Rádió színpadán (1970); A vértanú (regény, 1985); Kemény Zsigmond hallgatása (regény, 1986); Erdélyi Mefisztó (regény, 1988). Drámai művei: Az eltüsszentett birodalom (1953); Dél Keresztje (1955); Esperanza (1957). Hangjátékai: Krúdy-fantázia (1974); A király és az idő (1989); Blandrata György szabadsága (1991).