Tábori György

(Bp., 1914. máj. 24.– ): drámaíró, rendező. Érettségi után 1932-től egy évet Bécsben töltött, hazatért, majd 1936-tól 1947-ig Londonban élt, a BBC-nél dolgozott. A 40-es évek elejétől írt regényeket. 1947-ben Hollywoodba ment, ahol 1949-ig filmforgatókönyveket írt. 1949-től 1970-ig New Yorkban élt. Az 50-es évek elejétől már csak színházzal foglalkozott. Első darabját, a Menekülés Egyiptomba c.-t 1952-ben mutatták be New Yorkban a Music Boxban Elia Kazan rendezésében. Max Frisch és Bertolt Brecht műveit fordította angolra. 1966-ban feleségével egy öttagú együttest vezetett The Strolling Players néven. 1970-től Nyugat-Berlinben dolgozott. 1975-től Brémában rendezett, majd Münchenben lett a Kammerspiele rend.-je, ahol laboratóriumszerű munkát végzett színészeivel. A Berlini Ünnepi Hetek állandó rendezője. Bochumban, később a berlini Schaubühnében dolgozott. 1987-től 1989-ig a bécsi Der Kreis (A kör) nevű színházi társulás ig.-ja, rend.-je. 1989 óta a bécsi Burgtheater, a berlini Állami Színházak, a lipcsei Opera vendégrendezője. Saját művein kívül más írók – Sh., Brecht – darabjaiból kollázsokat állít össze. 1992-től a Cividale – Közép-Európai Országok Nyári Fesztiválja – műv.-i vez.-je. 1976-ban a Német Kritikusok Szövetségének díját kapta. 1981-ben Berlini Művészeti Nagydíjat, valamint a Mannheimi Filmfesztivál Nagydíját nyerte el. 1984-ben Mülheimi Drámaíró Díjat, 1988-ban a Berliner Theaterpreist ítélték neki. 1991-ben Peter Weiss-díjat, 1992-ben pedig Büchner-díjat kapott. F.R. Strindberg: Júlia kisasszony; Sh.: A velencei kalmár, Lear király, Hamlet, Othello; Beckett: Godot-ra várva; Eörsi I.: Kihallgatás. F.M. Menekülés Egyiptomba (1952); A császár ruhái (1953); Bruhaha (1958); Brecht, Brecht (kollázs, 1960); The Niggerlovers (1968); Kannibálok (1968); Pinkville (1969); Bohócok (1972); Sigmund öröme (1975); Az éhezőművész (Kafka nyomán, 1977); Jubileum (1983); Mein Kampf (1987); Babilonian Blues (1990).

TÁBORI GYÖRGY