Tarnay Ernő

(Bp., 1886. dec. 3.–Bp., 1940. jún. 16.): színész, rendező. Rákosi Szidi színésziskoláját elvégezve 1907-ben a Magyar és a Király Színház egyesített társ.-ához szerződött. Elsősorban társalgási darabokban játszott, 1912-től rendezett is. 1915-től a Magyar Színház főrend.-je volt. 1925-ben a Belvárosi Színház helyettes ig.-ja, 1926–27-ben a Magyar Színház tagja. 1927–1930 között a városi kezelésben lévő szegedi színház műv.-i ig.-ja és rend.-je, 1930–31-ben csak színésze volt. 1931-től a Belvárosi Színház, majd az 1932–33-as évadban ismét a Magyar Színház főrend.-je lett, de színészként is működött. 1933-tól haláláig a Vígszínház rend.-je volt. Írt színházi cikkeket és színészpedagógiával is foglalkozott. F.Sz. Aljoska (Gorkij: Éjjeli menedékhely); Laertes (Sh.: Hamlet); Garamvölgyi Aladár (Jókai M.: Az új földesúr); Raymond (Bisson: A névtelen asszony); Metternich (Rostand: A sasfiók). F.R. Birabeau: Fiam, a miniszter; Csathó K.: Fűszer és csemege; Molnár F.: A vörös malom, Játék a kastélyban.