Újházi Ede

(Debrecen, 1841. jan. 28.–Bp., 1915. nov. 14.): színész, színészpedagógus. Szülei akarata ellenére 1864–65 fordulóján beállt Szigeti Imre társ.-ába, ahol 1866 teléig játszott, majd 1868 aug.-ig Fehérváry Antalhoz szerződött. Tőle Latabár Endre hívta át Kassára. Két kassai téli évad után a Nemzeti Színház Tóth József helyére próbajátékra hívta, és 1870. ápr. 1-jén szerződtették. 1914. jan.-ig, nyugdíjba meneteléig a Nemzeti Színházban játszott. Végigszenvedte a vidéki színészet minden nyomorúságát, ezért később mindig szívesen lépett fel az igazgatók megsegítésére. Az ország szinte minden színházában szinte minden szerepkört kipróbált, még operettben és balettben is szerepelt. Páratlan volt színészi eszközismerete, mesterségbeli tudása. Kiapadhatatlan komikusi vénája a tragikus és komikus elemeket ötvöző vígjátékokban tette legsikeresebbé. Hauptmann Crampton mestere illett hozzá leginkább, ezért kortársai ezentúl mindenütt „Mesternek” szólították. 1903. szept. 28-án a Nemzeti Színház örökös tagja lett. 1886-tól drámai és operai tanár volt a SzAk-n. 1889-től játékmester az Operában. A Nemzeti Színház 1892-es bécsi vendégjátéka alkalmával az ottani közönséget is meghódította Halévy Constantin abbé címszerepében. F.Sz. Gonosz Pista (Tóth E.: A falu rossza); Bartolo (Beaumarchais: Figaro házassága); Menenius (Sh.: Coriolanus); XI. Lajos (Delavigne); Julius Caesar (Sh.); Bobèche király (Offenbach: Kékszakállú herceg); Moor Ferenc (Schiller: Haramiák); Bölcs Náthán (Lessing); Kalmár (Vörösmarty M.: Csongor és Tünde); Péter apostol (Madách I.: Az ember tragédiája, az ősbemutatón); Böffen Tóbiás (Sh.: Vízkereszt); Harpagon (Molière: A fősvény); Bannai Gerő (Szigeti J.: Rang és mód); Rank doktor (Ibsen: Nóra). Könyve: Régi színészekről (1908). – Ir. Bálint L.: Ú. E. (Nagy magyar színészek, 1957); Halasi A.: Ú. E. (Színészarcok a közelmúltból, 1968).

ÚJHÁZI EDE – Crampton mester (Hauptmann)