Ungvári László; Untener
(Bp., 1911. dec. 8.–Bp., 1982. szept. 21.): színész. 1933-ban végezte el a SzAk-t, ekkor szerződtette a Nemzeti Színház, melynek haláláig tagja maradt. Művészi stílusát egész életében meghatározta, hogy növendéke és tagja volt Milloss Aurél Magyar Balett Stúdiójának: ott alapozta meg szigorú színpadi formakultúráját. Szerepeit pontosan, átgondoltan, belülről építette fel. Az ábrázolásmódnak ezt a gondolatiságát egészítette ki mozdulatainak és kellemes orgánumának harmóniája. Bár szerepei változatosak voltak, művészete leginkább a klasszikus művekben érvényesült. 1950–1960 között színpadi mozgást tanított a SzAk-n. Több filmben, tvj.-ban játszott. Munkásságát 1953-ban Jászai-díjjal, 1957-ben érdemes, 1982-ben kiváló művész kitüntetéssel ismerték el. F.Sz. Hamlet, Polonius, Horatio (Sh.: Hamlet); Ariel (Sh.: A vihar); Banquo, Malcolm (Sh.: Macbeth); Benedek (Sh.: Sok hűhó semmiért); Christian (Rostand: Cyrano de Bergerac); Ferdinánd (Schiller: Ármány és szerelem); Almaviva, Figaro (Beaumarchais: Figaro házassága); Mosca (Jonson: Volpone); Lucifer (Madách I.: Az ember tragédiája); Ripafratta lovag (Goldoni: Mirandolina); Julius Caesar (Sh.). – Ir. Thurzó G.: Napló helyett. (Visszaemlékezések, esszék, interjúk, 1984).
UNGVÁRI LÁSZLÓ – Orsino (Sh.: Vízkereszt, vagy amit akartok)
