Uray Tivadar

(Munkács, 1895. nov. 9.–Bp., 1962. jún. 22.): színész. Reáliskoláit Aradon végezte. Egy évig az orvosi egyetem hallgatója volt, majd beiratkozott az Országos Színészegyesület színiiskolájába, ahol 1915-ben kapott oklevelet. 1916-ban vizsgaelőadásával felhívta magára a figyelmet. Először a Modern Színpadon lépett fel, majd 1917-ben a Nemzeti Színház szerződtette. 1918-ban a Magyar Színház tagja volt, 1921-ben a Pódium Kabaréban, 1923-ban a Pesti Kabaréban és a Király Színházban vendégszerepelt. 1923–1948 között a Nemzeti Színház tagja, majd örökös tagja, de fellépett 1928-ban a Vígszínházban, 1945-ben a Művész Színházban és 1948-ban a Madách Színházban is, 1950-től a Madách Színház társ.-ában játszott. Nagy jellemábrázoló tehetségű, sokoldalú művészegyéniség volt. Elegáns fellépés, tiszta beszéd, biztos stílusérzék jellemezte. Harmóniára törekvő belső magatartása révén a szerelmes szerepektől a tragikus hősökig minden alakítása hiteles volt. Temperamentumos komédiázását, az irónia alatt is érezhető emberségét, a tragikomikus helyzetek iránti érzékenységét dicsérték. Később előtérbe került filozofikus mélysége, intellektuális készsége, sőt robbanásokat sejtető feszültségábrázoló ereje is. 1939–40-ben a színészképző iskolák szakfelügyeletét látta el. 1917-től haláláig filmezett is. 1955-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. 1953-ban érdemes, 1954-ben kiváló művész lett. F.Sz. Kis kadét (Villányi A.: Attak); Árva László király (Herczeg F.); Kárpáti Abellino (Jókai M.–Hevesi S.: Egy magyar nábob); Dr. Nikodemusz (Vándor K.); Moncrieff Algernon (Wilde: Bunbury); Hamlet (Sh.); Faust (Goethe: Ős Faust); Julius Caesar (Sh.); Prospero (Sh.: A vihar); Alfieri ügyvéd (Miller: Pillantás a hídról); Bánk, Ottó, Biberách (Katona J.: Bánk bán).

URAY TIVADAR a Haláltánc (1941) c. filmben