Várkonyi Zoltán
(Bp., 1912. máj. 13.–Bp., 1979. ápr. 10.): színész, rendező, színházigazgató. 1934-ben végezte el a SzAk-t. 1934–1941 között a Nemzeti Színház, 1941-től 1944-ig pedig a Madách Színház tagja volt. 1945-től a Művész Színház ig.-ja. 1950–1962 között a Nemzeti Színház művésze, közben 1951-től 1953-ig A Magyar Néphadsereg Színházának főrend.-je. 1962-től a Vígszínház főrend.-je, 1971-től haláláig ig.-ja volt. Rendezéseit az aprólékos kidolgozottság, biztos technikai tudás, a játéktér jó kihasználása, valamint a határozott színészvezetés jellemezte. Fontosnak tartotta a tehetségek támogatását. Színészi munkáját háttérbe szorította a számára sokkal lényegesebb színházvezetés-filmrendezés-pedagógia hármasa. Színészi játékát az erősen karakterizáló vonások jellemezték. 1934-től filmezett, és több mint 20 filmet rendezett. 1949-től tanított a SzAk-n, amelynek 1972-től haláláig rektora volt. 1953-ban és 1956-ban Kossuth-díjat, 1955-ben érdemes, 1962-ben kiváló művész kitüntetést kapott. F.Sz. Osvald (Ibsen: Kísértetek); IV. Henrik (Pirandello); Hlesztakov (Gogol: A revizor); Mosca (Jonson: Volpone); Higgins (Shaw: Pygmalion); Ördög (Molnár F.: Az ördög); Möbius (Dürrenmatt: A fizikusok). F.R. Steinbeck: Lement a hold; Giraudoux: Trójában nem lesz háború; Dosztojevszkij–Ackland: Bűn és bűnhődés; Sh.: Rómeó és Júlia; O’Neill: Amerikai Elektra; Molnár F.: A testőr; Pirandello: IV. Henrik; Szakonyi K.: Adáshiba; Örkény I.: Pisti a vérzivatarban. – Ir. V. Z. (fényképalbum, 1971); Molnár Gál P.: Rendelkezőpróba 1972); V. Z. (emlékkönyv, 1980); Abody B.: (Negyedik negyed, 1981)
VÁRKONYI ZOLTÁN – James Tyrone (O’Neill: Hosszú út az éjszakába)
