Vezéry Ödön

(?, 1841. máj. 3.–?): színész, színigazgató, szakíró, fordító, szerkesztő, Szolnok vármegye főjegyzője. 1863-ban Keszy Józsefnél Óbudán lépett először színpadra. Elsőrendű vidéki városok kedvelt társalgási, hős, szerelmes, intrikus, jellemszínésze lett. 1868-tól kezdve rendezett is. 1874-ben, mikor Solymossy Elek visszalépett az István-téri színház igazgatásától, a társulat a vezetéssel Vezéry Ödönt bízta meg. Egy évi színészet után 1875-ben színigazgatói engedélyt nyert. Hat évi több-kevesebb sikerrel járó próbálkozás után 1881-ben végleg elhagyta a színészi és színigazgatói pályát. 1890 és 1913 között a „Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok”-at szerkesztette. Számos színművet lefordított magyarra, pl: A szerzetesek (Tonelli); A fehérruhás hölgy (Birchpfeiffer); A gyermekorvos (Dumas); Egy szó a birodalom tanácsához (Berg). F.Sz. Hamlet (Sh.); Moor Ferenc (Schiller: Haramiák); Posa márki (Schiller: Don Carlos); Biberach (Katona J.: Bánk bán). Felesége Popovics Mari (?–?), elsőrendű operett- és népszínműénekes volt, 1871-ben Debrecenben lépett először színpadra. Itt ismerkedett meg férjével, kivel együtt járták a vidéki városokat. F.Sz. Erzsike (Csepreghy: Sárga csikó).

M.A. 1864: Hetényi József; 1865–66: Győr; 1866–68: Debrecen; 1868–69: Miskolc; 1869–70: Szeged; 1870–71: Szabadka; 1871–72: Debrecen, Nagyvárad; 1872–73: Arad; 1873–74: Kassa; 1874: István-tér; 1874–75: Székesfehérvár. Igazgatóként: 1876: Sopron, Keszthely, Szombathely; 1878: Karcag, Kisújszállás, Mezőtúr.