Vidor Pál; Bodonyi Kajtár

(Kalonda, 1846. nov. 17.–Bp., 1906. nov. 30.): színész, énekes, színműíró, színházigazgató. 1863-ban lépett először színpadra Vidor-Bodonyi Pál néven. 1864-ben Demény Károlynál szerepelt, majd 1865-ben Reszler Istvánhoz szerződött Debrecenbe. Ott érte el első nagyobb sikereit, s nyolc éven át a színház tagja maradt. 1873 nyarán Budán lépett fel Fehérváry Antalnál. 1874-ben Kolozsvárra hívták, ahol 1877-ig játszott. Ott fedezte fel Blaha Lujza, segítve, hogy 1878. máj. 1-jével a Népszínházhoz szerződtessék. Ekkor már érett jellemszínész, gyakorlott énekes volt. A közönséget realisztikus figuráival és könnyed, elegáns operettalakjaival fogta meg. 1897-től 1904-ig, Porzsolt Kálmán igazgatása alatt a színház főrend.-je lett. Sokat fáradozott a Népszínház Segély- és Nyugdíjintézetének létrehozásán. 1904. márc. 15-én átvette a színház vezetését, de már ő sem tudta megmenteni a csőddel küzdő intézményt. Elkeseredésében öngyilkosságot követett el. Színpadi íróként is sikeres volt. F.Sz. Baál papja (Verdi: Nabucco); Lindorf (Offenbach: Hoffmann meséi); Rip van Winkle (Planquette); Csorba Laci (Csepreghy F.: A sárga csikó); Göndör Sándor (Tóth E.: A falu rossza); Gyurka (Géczy I.: Gyimesi vadvirág). F.M. A veres sapka (1882); Szárazmalom (1883); Czifra Zsuzsi lakodalma (1886); Ingyenélők (1889); Kassai diákok, Apja lánya (1892); Szökjünk! (1892). – Ir. Verő Gy.: Blaha Lujza és a Népszínház Budapest színiéletében (1926).