vígjáték, komédia

1. komikus, boldog befejezéssel záruló drámai műfaj, melynek cselekménye kisebb emberi hibákat és az ezekből fakadó összeütközéseket ábrázolja. A vígjáték konfliktusa nem vezet tragikus megoldáshoz, hanem a komikumban oldódik fel. Két alaptípusa a jellem- és a helyzetvígjáték (bohózat). Az elsőben a komikum forrása a szereplők jellemvonásai és akciói. Az utóbbiban a szereplők félreértések során olyan szituációba kerülnek, amelyből csak a nevetségesség árán szabadulhatnak; 2. olyan színjátéktípusok összefoglaló elnevezése, amelyekben a komikum színpadi megvalósításának a nyelvi humor és a színészi játékeszközök mellett dramaturgiai eszközei is vannak – pl. tükördramaturgia, lokális sajátosságok beemelése, parodisztikus jellemábrázolás, zenei betétezés stb. –, amelyek különféle tematikájú vígjátékokban eltérő arányokban jutnak funkcióhoz. – Ir. Névy A.: A komédia elmélete (1872); Szabó E.: A történeti vígjáték a magyar irodalomban (1894); Szigetvári I.: A komikum elmélete (1911); Sebestyén K.: Dramaturgia. A drámai műfajok története és elmélete (1919); Kozma M.: A magyar történeti vígjáték (1931).