Völgyi György

(Dunaföldvár, 1828–Bp., 1893. febr. 7.): színész, színigazgató. 1847-ben lépett a színi pályára Hetényi József társulatánál. A szabadságharcban mint toborzótiszt tüntette ki magát. 1851-ben tért vissza a színészethez: Molnár György és Latabár Endre társ.-ainál volt tag. 1864-ben vállalt először igazgatást és három évtizeden át járta nagy társ.-aival az országot. 1874-ben három hétre átvette az István téri Színház igazgatását, de minden befektetett pénzét elvesztette. 1875–1878 között először a Dél-Dunántúlt, majd Észak-Magyarországot látogatta együttesével; ezután két évig az Alföldön játszott; 1886-tól az ország déli megyéit kereste fel, – Siklós, Szigetvár, Kalocsa –, 1891 elején pedig fiának, Völgyi Ödönnek adta át az igazgatást, mert súlyos betegsége megakadályozta további tevékenységét. Rendszeresen vette át műsorára a Nemzeti Színház újdonságait. Ő mutatta be Nagyváradon Szigligeti Ede Vid c. drámáját, Rákosi Jenő A póruljárt finánc komissárius c. komédiáját és Rajkai Friebeisz István Miatyánk Isten c. színművét. Sokszor léptetett fel vendégként neves fővárosi művészeket elismert színvonalú társ.-a előadásain.

M.A. 1847–48, ill. 1851–52: Hetényi József; 1852–54: Szőllősy Mihály, Szuper Károly; 1856–57: Hetényi József, Molnár György; 1858–59: Latabár Endre; 1861: Hubay Gusztáv; 1868–69: Kőmíves Imre. Igazgatóként: 1869–70: Baja; 1870: Esztergom, Losonc, Rimaszombat; 1870–71: Eger; 1871: Nagyvárad, Kecskemét; Esztergom, Balassagyarmat; 1871–72: Kecskemét; 1872: Rimaszombat, Losonc, Balassagyarmat; 1872–73: Kecskemét; 1873: Balassagyarmat; 1873–74: Pécs; 1874: Szentes, Komárom, Városliget, Eger; 1874–75: Siklós, Szigetvár, Kecskemét; 1875: Szigetvár, Kaposvár, Nagykanizsa; 1875–76: Baja; 1876: Paks, Esztergom; 1876–77: Kecskemét; 1877: Szentes, Eger, Szarvas; 1877–78: Eger; 1878: Rozsnyó, Esztergom, Balassagyarmat; 1878–79: Nyitra; 1879: Nagyszombat, Nyitra, Léva; 1879–80: Nyitra; 1880: Nagyszombat, Érsekújvár; 1880–81: Nyitra; 1881: Trencsén, Léva; 1881–82: Besztercebánya; 1882: Eger, Rimaszombat, Jászberény, Halas; 1882–83: Baja; 1883: Eger, Gyöngyös, Érsekújvár, Esztergom; 1883–84: Kecskemét; 1884: Nagykőrös, Nagyabony; 1884–85: Hajdúböszörmény; 1885: Hajdúnánás, Büdszentmihály, Hajdúnánás, Hajdúböszörmény, Nagykálló, Nyírbátor, Abrudbánya; 1886–87: Paks, Szekszárd; 1887: Siklós, Siófok, Balatonsellye, Szigetvár; Szekszárd; 1887–88: Kunszentmiklós; 1888: Kalocsa, Tata, Komárom, Pápa; 1888–89: Kiscell; 1889: Körmend; 1889–90: Tata; 1890–91: Körmend; 1891: Németújvár.