Vörösmarty Mihály

(Pusztanyék, 1800. dec. 1.–Pest, 1855. nov. 19.): drámaíró, költő, kritikus, szakíró. 1819-től kísérletezett a drámaírással; törekvései a romantikus dráma művelésére irányultak, hogy eredeti m. műsort teremtsen. Legjelentősebb műve a Csongor és Tünde c. drámai költemény (1831, ősbem.: Nemzeti Színház, 1879). Elméleti töredékek c. tanulmánya (1837) a m. romantika átfogó dramaturgiája. A Magyar Tudós Társaság és a Nemzeti Színház drámabíráló bizottságának tagja volt, részt vett a lefordítandó drámák kiválasztásában. Lefordította Shakespeare-től (több töredék mellett) a Julius Caesart (1839) és a Lear királyt (1854). Kritikusként 1837–1843 között az Athenaeum számára írt bírálatokat. – Ir. Horváth J.: V. M. drámái (1969); Kerényi F.: V. M. és a játékszín gyakorlati kérdései »Ragyognak tettei«...” (Székesfehérvár, 1975, és a kritikai kiadás köteteinek jegyzetei).