Váli Béla

(Szabadka, 1858. jún. 3.–Bp., 1896. jún. 7.): színháztörténész, lapszerkesztő. Álnevei: Szabadkai Béla, Bácskai Béla, Páljó, Kelemen László II. 1880-ban bölcsészdiplomát és doktorátust szerzett Bp.-en. Grófi nevelő, majd 1886-tól a Vallás- és Közoktatási Minisztérium fogalmazója, utóbb titkára. 1888-tól az Országos Színészegyesület tanácsosa, 1893-ban Sziklay Jánossal a Színművészeti Lapok szerk.-je. 1877-től foglalkozott színháztörténettel. 1881-től szülővárosában kritikus. 1884-től cikkek és tanulmányok egész sorát publikálta. A Kisfaludy Társaság 1882-ben kiírt színháztörténeti monográfia-pályázatán, majd a meghívásosra módosított 1885. évi pályázaton sikerrel szerepelt, 1887-ben pedig Bayer József mögött második díjat nyert A magyar színészet történetével. Ő írta a Pallas Lexikon színészéletrajzait. A m. színházi muzeológia úttörőjének tekinthető, mert kezdeményezte egy színháztörténeti múzeum felállítását (Magyar Salon, 1886). Könyvterjedelmű bírálatot írt a centenáris kiállításról (A magyar színészet műkincseiből, 1890), 1892-ben szervezője és rend.-je a bécsi világkiállítás m. színházi és zenei részlegének és 1896-ban a millenniumi kiállítás színházi szekciójának. Könyvei: Kelemen László, az első magyar színigazgató életrajza (Arad, 1888); Az aradi színészet története 1774–1889 (Arad, 1889); A haldokló vidéki színészetről (1889); Magyar vagy német színház? (1891); Szuper Károly színészeti naplója 1830–1850 (1889, valójában 1838–1849). Kiadta Vas Gergely munkáinak képes kiadását (1886), megírta Vas Gereben (1883), Kuthy Lajos (1888) és Kossuth Lajos életrajzát (1888).