Váradi Antal; Weber

(Závod, 1854. máj. 2.–Bp., 1923. márc. 5.): író, drámaíró, színészpedagógus. 1873-ban bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1875-től közel húsz évig reálgimnáziumban tanított. Közben Paulay Ede ajánlására meghívták a SzAk színészetelmélet és esztétika tanárának (1887–1906). Később az iskola titkára, majd 1896-tól nyugalomba vonulásáig, 1906-ig, ig.-ja lett. 1895-ben a Nemzeti Színház drámabíráló bizottságának tagjává nevezték ki. A Kisfaludy Társaság és a Petőfi Társaság tagja volt. Egy időben az Országos Színészegyesület alelnökévé választották. 1893 és 1923 közt ő volt az Ország-Világ c. lap főszerk.-je. Pécsi gimnazista korától írt verset, színművet, utóbbiakat jórészt verses, klasszicista formában. Tankönyveket írt a SzAk számára. Drámái: Iskarióth (1876); Tamora (1879); A tőr (1880); A hun utódok (1890); Charitas (1893); Rafael (1894); Démon (1895). Regénye: Festett világ (1892). Fordításai: Goethe: Faust II. rész; Schiller: Tell Vilmos; Aiszkhülosz: Oreszteia; Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok. Könyvei: Aesthetika dióhéjban (1881); Szavalókönyv (1883); Jelmeztan (1884); Az aesthetikai testtartás és mozgástan kézikönyve (1884); A vers- és költészettan vázlata (1888); Huszonöt év (a Színésziskola jubileumára, 1890); Az aesthetika rövid kivonata (1896); Elmúlt időkből, Ifjúságom (1904); Emlékeim (1904); A szavalás és színpadi gyakorlat kézikönyve (1905); Az elzárt mennyország (1910); Képek a magyar író- és színészvilágból, I–III. (1911); Régi magyar színészvilág (1911); A régi Pest emlékeiből (1921); Színészhistóriák (1922). – Ir. Péterfy K.: V.A. (1928); Mándi M.: V.A. (1934); Galamb S.: A magyar dráma története 1867-től 1896-ig (1937–44).