Várady Ferenc

(Nyírbátor, 1820–Székelyhíd, 1892): színész, színigazgató. Debrecenben járta iskoláit, és ott lépett először színi pályára az 1840-es évek elején. Felvidéken és Tiszántúlon, majd feleségével, Németh Emíliával Debrecenben húzódtak meg az 1848-as szabadságharc alatt. Az 1850-es évektől déli városokban jártak, 1855-ben Szegeden, 1858-ban Pécsett, 1859-ben Aradon. 1861-ben Gyulán próbálkozott először társulatvezetéssel, de sikertelensége miatt már a télen Szatmárra szerződött Lászy Vilmoshoz. Tőle 1863 tavaszán Komáromba került. Az 1860-as évek végén lett előbb társig., majd 1871-től önálló ig. 1886-ig, nyugdíjbavonulásáig vezette társ.-át feleségével közösen. Évente legalább 3–4 állomáshelyük volt. 1879-től az ún. Székelyudvarhelyi kerületet vezették. Szerény „proporciós” társ.-ukat sikerült veszteségmentesen irányítaniuk, s ezért a „becsületes Várady” néven emlegették.

M.A. 1844: Kassa; 1845: Esztergom, télen: Kecskemét; 1846–47: Debrecen, Kolozsvár; 1848: Szatmár; 1870: Szeged. Igazgatóként: 1869: Szombathely, Vasvár, Körmend (Krasznay Mihállyal); 1871: Hódmezővásárhely, Makó; 1872: Hódmezővásárhely, Orosháza; 1873: Békéscsaba, Gyula, Eger; 1874: Homonna, Nagymihály, Sátoraljaújhely, Baja; 1875: Kalocsa, Dunaföldvár, Abony, Rozsnyó, Homonna; 1876: Nagymihály, Beregszász, Nagykálló, Békéscsaba; 1877: Orosháza, Szarvas, Karcag; 1878: Nyíregyháza, Nyírbátor, Szilágysomlyó; 1879: Belényes, Déva, Dés. „Székelyudvarhelyi kerület”: telente: Udvarhely; nyáron: Erzsébetváros, Gyulafehérvár, Szászváros, Vajdahunyad, Kézdivásárhely, Fogaras.