Zajonghy Elemér; Brummer v. Rummel

(Mohács, 1845. dec. 28.–Nagykikinda, 1899. márc. 6.): tenorista, rendező, igazgató. Vagyonos kereskedő család sarja. 1866 tavaszán Szigeti Imrénél lépett először színpadra, valószínűleg Szekszárdon. Hamar a vidék egyik legjobb operett-, operatenoristája, bonvivánja lett. 1871 őszén már a vidék legjobb társ.-ában szerepelt, Kolozsváron. Előtte Latabár Endrénél is működött. 1876. márc.-ban szerződtette a Nemzeti Színház, hol 1880-ban rend. lett. Kitűnően állta meg a helyét a könnyebb operákban, de a legnagyobb sikereit mégis az operettekben, Offenbach műveiben érte el, pl.: A kékszakállú herceg (címszerep); Falsacoppa, a banditák kapitánya (A banditák); Paris (Szép Helena); Patroklus (Dunan apó). 1880-ban visszatért a nagyobb sikereket biztosító vidéki színpadokhoz, ahol mindenütt kitüntető örömmel fogadták. 1890-ben az igazgatással is megpróbálkozott, de egy évad után kénytelen volt befejezni a társulatvezetést, sőt a következő évadban nem is lépett színpadra. 1895 őszétől betegsége egyre többet meggátolta munkájában, s 1898-ban végleg vissza kellett vonulnia. 1899-ben váratlanul, fiatalon halt meg. F.Sz. Simon (Millöcker: Koldusdiák); Faust (Gounod); Alfred (Verdi: Traviata). Első felesége Lucsák Jozefin, a második Pethő Zsuzsanna (Debrecen, 1856. márc. 3.–?), aki 1872-től 1909-ig működött a pályán. Fia, Zajongi Komjáti Elemér (1870 k.–Bp., 1937. jan. 8.) szintén színész volt, aki több évet Kolozsváron működött.

M.A. 1866–67: Pécs; 1867–70: Kassa; 1870–71: Arad; 1871–73: Kolozsvár; 1873–74: Kassa; 1874–76: Kolozsvár; 1876–80: Nemzeti Színház; 1880–81: Kolozsvár; 1881–82: Szabadka; 1882–83: Szeged, majd Temesvár, Nagyvárad; 1883–85: Szabadka, ill. Zombor; 1885–86: Szabadka; 1887–89: Temesvár–Pozonyi társ.; 1889–90: Nyitra; 1892–93: Szatmár; 1893–94: Nagybecskerek, Lugos, Pancsova, Fehértemplom; 1894–95: Deák Péter; 1897: Baranyai Mihály; 1897–98: Peterdy Sándor.