TÉMÁK

Ezek után vegyük sorra, milyen témákat találunk a magyar balladákban. Ebben az áttekintésben nem a balladák szerint haladunk, elmondva tartalmukat, hanem a témalehetőségek, konfliktushelyzetek szerint; ezekből ugyanis egy-egy balladában több is lehet. Például a Két kápolnavirág (9.) balladánkban a halállal elválasztott szeretők, illetve a megölt kedvese után halálba menő szerető témája mellett olyan társadalmi konfliktusok is jelen vannak, mint a főúr és a jobbágy közti szerelem lehetetlensége, a családfő hatalma a párválasztásban, illetve az ezek ellen való tiltakozás. Jobb tehát, ha a konfliktuslehetőségeket vesszük sorra, s úgy tekintjük át balladáink tartalmát, hogy milyen problémák kimondására született meg a ballada műfaja.

A legfontosabb témakör a szerelem. Ebben 24 további témalehetőséget találunk. Kizárólag a hűségről szól két balladánk, a Hűségpróba (43.), ahol a hosszú távollét után hazatérő férfi saját halálhírével teszi próbára kedvesét, valamint a Párjavesztett gerlice (44.), aki bánatában nem iszik tiszta vizet, nem száll zöld ágra, s ugyanúgy elutasítja a csábítást, mint az előbbi ballada hősnője. Hasonló ehhez a szerelem a síron túl témája: Két kápolnavirág (9.), A megszólaló halott (65.), aki a sírból kiszól szeretőjéhez és meggyászolását köti lelkére, amit az meg is ígér, valamint a Megégett a cserény (133.), a benneégett juhász szeretőjének gyászáról. A Két kápolnavirág (9.) egy változatát egész terjedelmében bemutatjuk (Vargyas 1976: II. 28. sz.):

{5-281.} 1. Engedje mög édösanyám,

Édesanyám, Gyulainé,

Hadd vegyem el Kádár Katát,

Kádárnénak szép leányát!

2. Nem engedem, édes fiam,

Édes fiam, Gyulai Márton.

Elég vagyon nagy uraknak,

Végy el abból tésis egyet.

3. Nem kell nekem édös anyám,

Nagy uraknak szép leánya.

Csak kell nekem Kádár Kata,

Kádárnénak szép leánya.

4. Hol vagy, hol vagy jó kocsisom:

Nyergeld meg a hátas lovam!

Felfordul a szürke lóra,

Ugy indul a hosszu utra.

5. Ezt meglátta Kádár Kata,

Kaput nyitott Kádár Kata.

Ne nyiss kaput Kádár Kata,

Met nem azért jöttem én ma.

6. Met nem azért jöttem én ma,

Hogy itt veled mulatozzak;

Hanem azért jöttem én ma,

Hogy tőled végbucsut vegyek.

7. Állj, meg, állj meg, Gyulai Márton,

Hogy adjak egy fehér ruhát!

Véres lesz a fehér ruha,

Akkor tudd meg, hogy meghótam.

8. Beletevé tarsolyába,

Ugy indula hosszu utra,

Egyszer néz a tarsolyába,

S vérré vált a fehér ruha.

9. Aval csak visszafordula,

S talált egy szőlőpásztorra.

Jó napot te szőlőpásztor!

Hozta Isten, Gyulai Márton!

{5-282.} 10. Mond meg nekem szőlőpásztor,

Mi hir vagyon a faluba?

Semmi rosszat nem hallottam,

De kelmedről elég rosz van.

11. Elvesztették Kádár Katát,

Kádárnénak szép leányát,

Belevették a nagy tóba,

A feneketlen nagy tóba.

12. Jere velem szőlőpásztor,

Feneketlen tó martjára!

Neked adom szürke lovam,

Szürke lovam paripámat.

13. Elmenének a nagy tóhoz

Feneketlen tó martjára:

Itt vagy-e, szólj, Kádár Kata!

Kádárnénak szép leánya!

14. Itt vagyok, Gyulai Márton,

Itt vagyok, de már meghalok.

Beleszökék a nagy tóba,

A feneketlen nagy tóba.

15. Meghallá ezt Gyulainé,

Vizi buvárt kerestete:

Mind a kettőt kivéteté

Feneketlen tó martjára.

16. Az egyiknek csináltatott

Fejér márványkő koporsót,

A másiknak csináltatott

Sárga márványkő koporsót.

17. Az egyiket temetteté

Az oltárnak eleibe,

A másikat temetteté

Az oltárnak háta megé.

18. Az egyiken emelkedék

Levél nélkül rozsmarin szál,

A másikon emelkedék

Szára nékűl szép szekfüszál.

{5-283.} 19. Azok mindaddig nőlének,

Mig összeölekezének.

Meglátá ezt Gyulainé,

S mind a kettőt leszakasztá.

20. Szóval mondja Márton fia:

Átkozott légy, édös anyám!

Éltünkben sem hagytál békét,

Hótunk után sem hagysz békét.

21. Viz előtted megáradjon,

Sár utánad felfakadjon,

Az ég téged meg se áldjon,

Az ég téged meg se áldjon!

22. A kenyered kővé váljék,

Mosdóvized vérré váljék,

Törülköződ meggyulladjon,

Tőle orcád lángra gyuljon!

(Kadicsfalva, Udvarhely; Bartalus 1873–1896: III. 7. sz.)

Mint említettük, evvel a balladával még több más témával kapcsolatban fogunk találkozni. A következő téma: veszély vállalása szeretőért, idetartozik A hajdúkkal útnak induló lány (19.), aki szeretőjét akarja felkeresni, s anyja intelme ellenére elmegy a hajdúkkal, akik megölik és kirabolják; továbbá a Két királygyermek (37.), ahol az elzárt lányhoz szeretője a tengeren úszva akar eljutni, de vízbe fúl. Hűtlenség példája Az esküvőre hazatérő kedves (47.), akinek távollétében szeretőjét máshoz kényszerítik, s az esküvőn bánatában mindkettő meghal, valamint egy ritka szöveg, a Búcsú a szeretőtől (59.), és egy ponyvaballada: Öngyilkos elhagyott szerető (99.). (Ebben az áttekintésben minden, kötetünkbe felvett balladát idézünk; egyébként a ponyvaballadákról külön fejezet készült.) A „hűtlenség”-hez szorosan kapcsolódik az elválás. Az előbb említett 59. képviseli. Fontos balladáinkban a tiltott szerelem. Az Este guzsalyasba (82.) balladában ez még csak a szülői fenyítés derűs hangú elbeszélése, bár teljesebb változatában már lázadás a szülői beavatkozás ellen (a lány a fenyítés után elszökik hazulról, találkozik kedvesével, és a tanulság a szülők ellen hangzik el a végén), két új balladában viszont már komoly, sőt tragikus a tartalom (121. Bárólány és juhász; 122. Bárókisasszony és gulyás). Az elválasztott szeretők témát A hajdúkkal útnak induló lány (19.) és a Két királygyermek (37.) képviseli. Ezen belül halállal elválasztott szeretőről szól a 9. Két kápolnavirág, 44. Párjavesztett gerlice, 65. A megszólaló halott, 133. Megégett a cserény. Csábítás okozza a bonyodalmat a híres Molnár Anna-történet, Az elcsalt menyecske (3.) és közeli rokona, A gyermekét elhagyó elcsalt menyecske (5.), valamint A töröktől hazaszökött lány (30.) elején. Ezekben az elcsábított elhagyja csábítóját (vagy megöli) és visszatér. Csábítás – kísérletek után – tetszhalállal, de a szerelmesek egyesülésének érdekében – ez a tárgya a Csudahalott (68.) balladának végig. S a csábítás után elhagyják a lányt a Pávás lány (93.) valószínűleg ponyváról származó történetében. A csábítás visszautasítása viszont már a hűség témában szerepelt (43., 44.). Igen kedvelt téma a {5-284.} szerető elnyerése fokozatokban, amikor ismétlődő szövegrészekben változik valami, amivel továbbjutunk a cél elérésében. Ilyen az előbb említett Csudahalott (68.), a Sírdogáló János (70.), akit a szerelemre vágyó asszony fokozatosan enged be a házba, a székre s végül az ágyba; a Révészek nótája (72.) és a Szolga és asszonya (73.), amelyeknek egyaránt az a tartalma, hogy valaki hiába ajánl fel különböző értékeket, míg végre magát kell adnia; a Hol háltál az éjjel cinegemadár? (77.) is olyan fokozatos eljutást mond el az ágyig, mint a Sírdogáló János (70.), és a Járjad pap a táncot! (131.) néhány versszakában is elutasítja a pap a táncolást mindaddig, míg menyecskét nem ajánlanak föl érte. Rokon téma a szerető elnyerése szolgálattal. Ez csak kiindulás a Bátyja üldözi húga jegyesét (40.) és a Fülöp császár (55.) töredékben, de teljes tartalma az előbbi, Szolga és asszonya (73.) derűs balladának. A félénk szeretőt gúnyolja ki a 70. Sirdogáló János és a 71. Gyáva szerető. Szerelmi bánatról szól egy homályos, töredékes szöveg: 57. Vétessék ki szólló szívem. Négy balladánk tárgyalja az állapotos lány problémáit: a Szégyenbe esett lány (10.), akit kivégeztet anyja, s a későn érkezett vőlegény már csak öngyilkos tud lenni kedvese holtteste fölött; a Magzatgyilkos lány (23.) megöli újszülöttét, s szintén halállal bűnhődik érte; a Háromszoros magzatgyilkos (24.) háromszor teszi el újszülöttét, s börtönben szenvedi meg tetteit; végül a Visszavitt menyasszony (83.) komikusan fogja föl a témát: az állapotosan kapott menyasszony a nászmenetben szüli meg gyermekét, s a becsapott vőlegény visszaviszi az apai házba. Egy derűs hangú ballada témája, hogy a lány erőszaktétel után kiköveteli a házasságot: 81. A gunaras lány. Az elrabolt lány viszontagságait három balladánk tárgyalja: 29. A törökrabolta lány, 30. A töröktől hazaszökött lány, 31. Katonák által elrabolt lány. Közülük az első (29.) szüzessége védelmében beleugrik a Dunába. Ellenkezőleg, a lány feláldozza szüzességét bátyja életéért, de rászedik, és megölik bátyját, mire a lány átkot mond a bíróra a Halálraítélt húga (27.) történetében. Ez egyúttal egy másik témát is jelent: álnok bíró lánytól szerelmet zsarol. Szerető szeretőt öl(ni akar) – e téma nélkül nem lenne teljes a szerelem tragikus köre. Négy balladánkban jelenik meg ez a téma: 3. Az elcsalt menyecske, 26. Halálra táncoltatott lány, 98. Az öngyilkos szeretőgyilkos, 123. A meggyilkolt fonólány. A két utóbbi ponyva-, illetve új hangú ballada, de az első kettő a legszebbek közé tartozik, és több népnél kedvelt történet. A 3.-ban a többszörös szeretőgyilkos meg akarja ölni az elcsábított asszonyt, akinek sikerül megelőzni őt, és visszatérni családi otthonába. A 26.-ban a kicsúfolt szegény legény kérő áll bosszút a gazdag lányon. A visszautasított kérő bosszúja szegény–gazdag ellentéte nélkül is szerepel balladáinkban: Halálra hurcolt menyasszony (11.), ahol a lány a ráerőltetett házasság ellen tiltakozva nem hajlandó vőlegényének elismerni a kérőt, aki bosszúból ló farkához köti. Barátok vetélytársak lesznek egy lányért és megküzdenek egymással a 33. Császár tömlöcéből szabadult úrfiak történetében és A gyilkos feladja magát (126.) változatainak felében (a többi változatban nem vetélytársát öli meg a legény, hanem anyját). Végül a szerelem témakörébe tartozik a lánykérés is, ami a Tündér Ilona (56.) töredékünknek egyedül kivehető tartalma, s erről szól a Hibás lány kérője (76.) is, ahol azonban a rosszul házasodót állítják be kissé komikusan.

Szorosan kapcsolódik a szerelem témájához, mégis külön kell tárgyalni a házasság konfliktusait, már csak azért is, mivel egyik legfőbb konfliktus éppen a szerelem hiánya. Például a kényszerházasság témakörében, ami a balladaalkotó közösséget nagyon izgathatta, mert hat (esetleg hét) balladánknak is ez a főtémája: 11. Halálra hurcolt menyasszony, 12. Halva talált menyasszony, 13. Nászmenetben haldokló menyasszony, 14. {5-285.} A Lengyelországba eladott menyasszony, 15. A menyasszony és a kakasok, 20. Zsivány felesége (és talán a nem egészen világos 49. Langos szép Ilona). A 11.-ről már volt szó, a 12.-ben és 13.-ban a lány kétségbeesésében meghal, a többiben pedig csak az elkerülhetetlen sors az, ami megragadja a hallgatót. A fordítottja is igen gyakori balladáinkban, a házasság tiltása, ellenzése. Idetartozik a Két kápolnavirág (9.), ahol az anya annyira ellenzi a házasságot, hogy meg is öleti a leányt, sőt még a szeretők sírjából kinövő virágot is leszakítja; az Anyai átok (16.), ahol a mégis férjhez menő lányt anyja megátkozza, s az a nász után meg is hal; a Magyari császár Lázár fia (48.), ami a Két kápolnavirág-téma egy rövidebb megfogalmazása; egy, már említett ponyvaballadánk, Az öngyilkos szeretőgyilkos (98.), aki megöli a hozzá nem adott lányt, s utána magát; végül A gyilkos feladja magát (126.) történetnek azok a változatai, ahol az anyát öli meg a fia, mert nem engedte elvenni szeretőjét. Hasonlóan többször jelenik meg balladáinkban a házasság tiltásának végletes formája: a családfő megöli vagy kivégezteti fia-lánya szeretőjét. A már közölt és többször említett Két kápolnavirág (9.) a legklasszikusabb megfogalmazása ennek a témának; a Pogány király leánya (38.) is nemzetközi téma magyar megfogalmazása: a király megöleti lánya szegénysorsú szerelmét, s a leány utánahal (egyik változatban a megölt fiú szívét-máját tálalják fel neki); 40. Bátyja üldözi húga jegyesét – itt is, mint annyiszor a balladában, a báty mint családfő végez a neki nem tetsző vőlegénnyel, s a lány itt is utánahal kedvesének. Új balladáink legszebbike, a Bárólány és juhász (121.) dolgozta fel ezt a témát a főúri apa és juhász szerető szociális ellentétével súlyosbítva. A házasságtörés egyike a legtöbb változatban tárgyalt problémáknak: hat balladánknak ez a fő tartalma. Láttuk Az elégetett házasságtörő (1.) balladát, ahol a férj tomboló haragja és bosszúállása a fő mondanivaló. Kétféle felfogás érvényesül A szaván kapott feleség (21.) változataiban: egyesek a férj oldaláról nézve megbüntetik a házasságtörő asszonyt, mások – több, mint az első – neki és a szerelemnek adnak igazat a rossz házassággal szemben, sőt néha meg is szabadítják a hősnőt. A 77. és 78. (Hol háltál az éjjel cinegemadár? és Az ügyes házasságtörő) kizárólag a szerelmesek pártján van. Teljesen komikum céljára használja fel a 129. (Megcsalt férj) és 130. (Beteg asszony) annak ellenére, hogy az elsőben végül verést kap az asszony, a másodikban pedig csak mulatunk az átlátszó csaláson. Tulajdonképpen házasságtörés a feleség elcsábítása téma is, de az egyetlen idetartozó ballada, Az elcsalt menyecske (3.), miután hősnője megmenekül a gyilkos kalandból, visszatér otthonába és kibékül férjével. Egy homályos balladánkban a férj halálra ijeszti feleségét (41. Hazavágyó feleség). A házastársi hűség és elvesztett házastárs gyászolása már szerepelt a hűség témakörben, az oda is, ide is tartozó Párjavesztett gerlice (44.) ballada révén. Viszont csak itt említhető a szeretetlen házastárs téma, amely az Összetört derekú feleség (39.), Rossz feleség (63.) és a Hitetlen férj (64.) által van képviselve balladaköltészetünkben. Az elsőben a férj halálra rugdalja panaszkodó feleségét, a másodikban az asszony nem megy haza a táncból haldokló férjéhez, a harmadikban a férj nem akarja elhinni feleségének, hogy beteg, csak mikor már eltemette.

A házasság témakörével szorosan érintkezik a családi problémák köre, de itt nemcsak férj és feleség közt vannak ellentétek, és ha igen, nem szerelem miatt. Például, amikor a férj megbünteti feleségét, de nem szerelmi ügy miatt: 66. és 67. (Gőgös feleség és Rest feleség). Az elsőben a gőgös, előkelő asszony nem akarja urának mondani férjét, aki hiába hozott ajándékok után végre elveri, s arra már „urallja” a menyecske; a másikban ugyanez történik, de itt az asszony nem akar dolgozni, mindig beteg, csak mulatságba {5-286.} menni nem beteg. Háromféleképpen is lehet jellemezni a Zsivány felesége (20.) témáját: a férj gyilkosa felesége családtagjainak, feleség bosszúja megölt családtagjaiért (a dunántúli változatokban) és férj megöli feleségét, mert az leleplezte (az erdélyi változatokban). Minden eddigi és ezutáni csoportot túlszárnyal mennyiségben a következő téma: kegyetlenség-szívtelenség családtaggal szemben. 24 ballada meséjének döntő eleme ez: 2. A falbaépített feleség, 4. A szívtelen anya – ezt alább teljes szövegével közöljük, 5. A gyermekét elhagyó elcsalt menyecske, 6. Három árva – itt a mostoha szívtelenségéről énekelnek, 9. Két kápolnavirág, 10. Szégyenbe esett lány – akit állapotossága miatt kivégeztet az anyja, 16. Anyai átok, 20. Zsivány felesége, 23. Magzatgyilkos lány és 24. Háromszoros magzatgyilkos, 25. A szolgával szerelmeskedő lány – akit ezért halálra sebeznek, és még haldokolva is szidja mostohája, 28. Kegyetlen anyós – aki fia távollétében halálba küldi menyét, 38. Pogány király leánya, 39. Összetört derekú feleség, 52. Kicsi nemes legény – akit nem akar kiváltani rabságából anyja, „Mert fiú helyébe fiat ád az isten, De kőváram helyett nem ad mást az isten!”, 60. Megétetett János – akit rokona megmérgez, 62. Megrontott fiú (anyja és testvére boszorkányos rontással teszi tönkre), 69. Szeretet próbája – ahol a képzelt veszélyt családjának vérszerinti tagjai nem vállalják, csakis kedvese, 94. Három eprésző lány – ponyváról származó, de más nemzeteknél hagyományos ballada, ahol a két nővér elpusztítja húgát, de a belőle nőtt fából készült furulya elárulja őket, 124. Férjgyilkos (Arany János „Ágnes asszony”-ának népi előzménye), 125. Vén férj gyilkosa – ahol a komikus hangú történet a gyilkosnak ad igazat, s végül három ballada, ahol fel nem ismert családtaggal szívtelen az anya, illetve anyával gyermeke: 17. Két rab testvér – akik szabadulva anyjuknál kérnek szállást, de az koldusnak nézi őket és a pajtába küldi gyermekeit, ahol a sebesült fiú meg is hal, 22. A gazdag asszony anyja – koldus ruhában teszi próbára keményszívű lányát, aki felismeretlenül tömlöcbe vetteti, 42. Fia-rabolta anya (a gyermekként elrabolt és törökké lett fiú rabolja el és kínozza anyját egyes változatokban).

Amint látható, ez az emberi magatartás nagyon izgatta a közösség fantáziáját, és sok más problémával összefonódva adott róla ítéletet. S hogy ezek között milyen költői remeklések is keletkeztek, azt mutassa be A szívtelen anya (4.) itt következő legszebb változata (Vargyas 1976: II. 13. sz.):

Budai Ilona ablakban könyökle –

Hallja, hogy ellenség rabol a környékbe.

Csak eszibe juta kéncsös küs ládája,

S kéncsös küs ládáját hónya alá fogja,

5 Hajadon küs lányát jobb kezén vezette,

Futkosó küs fiát bal kezére vette.

Menyen, menyen, menyen sűrű fenyves erdőn,

Egy fölhagyott uton, sötét rengetegön –

Hát, mintha hallaná lovak dobogását,

10 S csakhamar leteszi hajadon küs lányát.

Hajadon küs lánya ilyenképpen sira:

– Anyám, édesanyám, ne hagyj el az utba,

Essék meg a szüved, ne hagyj itt engemet!

– Bizony itthagylak én, leányom tégedet:

15 Mert leány helyibe leánt ad az isten,

{5-287.} De pénzem helyibe ingyen nem ad isten!

Menyen, tovább menyen, sűrű fenyves erdőn,

A felhagyott uton, sötét rengetegön –

Hát, mintha hallaná lovak dobogását, –

20 S csakhamar leteszi futkosó küs fiát.

Futkosó küs fia ilyenképpen sira:

– Anyám, édesanyám, ne hagyj el az utba,

Essék meg a szüved, ne hagyj itt engemet!

– Bizony itthagylak én, édes fiam, téged:

25 Mert fiu helyibe fiut ad az isten!

De pénzem helyibe ingyen nem ad isten!

Menyen, tovább menyen sűrű fenyves erdőn,

Az elhagyott uton, sötét rengetegön,

Mig eljuta végre egy szép tágas rétre.

30 Hát egy bivaltehen azon jödögel le.

Az idei bornyát szarva között hozta,

A tavalyi bornyát maga után rítta.

Ezt hogy megpillantá Budai Ilona,

A földre borula, keservesen sira,

35 Keservesen sira, kárhoztatá magát:

– Az oktalan állat nem hagyja el bornyát!

Istenem, istenem, én édes istenem,

Hát én, lelkes lévén, hogy hagyám gyermekem!

Azzal visszafordult a nagy fenyves erdőn,

40 Az elhagyott uton, sötét rengetegön.

Csakhamar elérte s odanyujtá ujját,

S híni kezdé szépen az ő kicsi fiát.

– Bizon nem menyek én, mert nem voltál anya,

Ha az lettél volna, itt nem hagytál volna!

45 Menyen tovább, menyen a nagy fenyves erdőn,

A felhagyott uton, sötét rengetegön.

Csakhamar elérte s odanyujtá ujját,

S hívni kezdé szépen hajadon küs lányát.

– Bizon nem mönyök én, mert nem voltál anya,

50 Ha az lettél volna, itt nem hagytál volna!

Hogy ezt így hallotta, ilyenképpen sira:

– Immár olyan vagyok, mint út mellett a fa:

Aki ott elmenyen, ágaimot rontja,

Ágaimat rontja s a sárba tapodja!

(Székelyszentmihály, Udvarhelyszék; MNGy XI. 585. sz.)

Ez a ballada az anyai szívtelenséget a kincs szomjával magyarázza, s ennyiben már a gazdagok elítélésének témája is benne van, ami szintén nagyon sokszor szereplő tárgya balladáinknak. De lássunk olyat is, ahol a családon belüli szívtelenségnek nincs ilyen motívuma.

Ilyen a Három árva (6.) balladánk, amelynek egy szép variánsát adjuk át olvasásra (Vargyas 1976: II. 21. sz.):

{5-288.} 1. Tova mënyën három árva, Tőlük kérdi Szüz Márija

– Hová mëntëk, három árva? Hova mëntëk, három árva?

2. – Álljatok mëg, három árva! Adok néktek arany vesszőt,

Csapjátok mëg a temetőt, Csapjátok mëg a temetőt!

3. – Kelj föl, kelj föl édesanyánk, Mer elszakadt a gyászruhánk!

– Nem kelhetek, édes fiam, Elrothadtak az inaim.

4. Elrothadtak az inaim, Két karjaim s két lábaim.

A vérem is elároklott, S a lelkem is elbúcsuzott.

5. – Adja ide édes anyám A koporsójának kócsát,

Had zárjam ki koporsóját, Csókoljam meg kezét-lábát.

6. – Tova megyen egy menyecske, Két orcája ki van festve.

A’llesz néktek mostohátok, Aki fejért ad rëátok.

7. Mikor fejért ad rëátok, Vérrel virágzik hátatok,

Mikor kenyert ad kezedbe, Hull a könyved kebeledbe.

8. Én istenem, valahára, Tekints reá az árvára,

Hogy ne jusson bujdosásra, Egyik ajtótól a másra.

Egyik ajtón ha megszánják, A másikon pirongassák. (3–4. sorra)

(Gyergyótölgyes, Csík m. Bartók gy. 1907; MF 1033/c)

Ritka téma nálunk a vérfertőzés akár mint megtörtént, akár mint elkerült lehetőség. S ami van, azon is látszik, hogy népünk ezzel a Nyugaton és Északon többször megfogalmazott problémával nemigen foglalkozik. A már említett Fia-rabolta anya (42.) balladában is csak egyes változatokban szerepel (mint a kegyetlenkedés is az elrabolt anyával), hogy két elrabolt testvér egymást nem ismervén összeházasodik, és a majdan fia által elrabolt anya ismeri meg elrablójában fiát anyajegyéről. A ballada semmit nem látszik tudni a testvérházasság problémájáról, egyedül az anya felismerése a történet célja és magva. Az Eladott feleség (84.) egy, a Balkánról a moldvai csángókhoz elkerült, eddig egyetlen változatban ismert szöveg, ahol a testvér által megvásárolt, fel nem ismert asszonyról kiderül származása, mielőtt az incesztus megtörtént volna, és az asszony visszakerül férjéhez. Tehát meg sem történik a vérfertőzés, s maga a szöveg is a műfaj határán van, a magyar balladának pedig mindenképpen perifériáján. A harmadik, amelyben szintén nem történik meg az aktus apa és lánya között, már kétségtelenül ponyvatörténet: 100. Vadász és lánya.

Nemcsak az előbbi balladában jelenik meg a téma, hogy a vagyon fontosabb, mint a családtag (4. A szívtelen anya), hanem A falbaépített feleség (2.) balladában is, ahol az építés „drága áráért”, a véka arany és véka ezüst megszerzéséért építteti be a főpallér feleségét a vár falába; s egy másikban (52. Kicsi nemes legény) már hallottuk, hogy az anya kővárát nem áldozza fel fia szabadságáért. Ha pedig a Szeretet próbája (69.) balladát nem a családtagok felől nézzük, mint az előbb (kegyetlenség-szívtelenség családtaggal), {5-289.} hanem az áldozatot vállaló szerető felől, akkor a téma: szerető jobb, mint családtag. Anya elhagyja gyermekét – ez a családi konfliktuslehetőség is két balladában jelenik meg: 4. A szívtelen anya – ezt már ismerjük –, és 5. A gyermekét elhagyó elcsalt menyecske – aki mielőtt elmegy a törökkel, gyermekét egy fa alatt a madarakra, meleg esőre és szélre bízza. Az utóbbi egyúttal egy más témát is tartalmaz: anya elutasítja gyermekét. Mikor ugyanis Bán Kata megszökik a töröktől, halott gyermekei megtalált maradványaival anyja ajtaján kér bebocsáttatást, az nem fogadja be, s Bán Kata ott hal meg a küszöbön. Ugyanez történik meg a fel nem ismert gyermekekkel a Két rab testvér (17.) balladában. A Halálraítélt húga (27.) szerelmi konfliktusát is átszövi egy másik motívum: áldozatvállalás családtagért, ha a lány felől nézzük az eseményeket. Az áldozatvállalás megtagadása viszont az 52. Kicsi nemes legény és 69. Szeretet próbája témája (ezzel immár harmadik megfogalmazását adjuk témájuknak). A Három árva (6.) másik motívuma – ha az édesanya felől nézzük: anyai szeretet a síron túl; különösen olyan változatokban, ahol az anya az égiek engedélyével ki is jön a sírból, megfésüli és gondozza gyermekeit. Kedvelt motívum, sok ballada használja fel az (elveszett) családtag fel nem ismerése bonyodalmait: 3. Az elcsalt menyecske: a férj nem ismeri fel a katona ruhájában hazatérő feleségét, 17. Két rab testvér: az anya nézi koldusnak hazakerülő gyermekeit; 18. Vitéz és kegyes: a rablóvá lett testvér nem ismeri fel húgát, 22.-ben (A gazdag asszony anyja) lánya nem is tudja, hogy a koldus, akit láttatlanul tömlöcbe vettet, saját anyja; a Fia-rabolta anya (42.) többszörös fel nem ismerésre és végső felismerésre épül, s két periferiális szöveg, a már említett Eladott feleség (84.) és a Vadász és lánya (100.) ponyvatörténet alapja is a családtag fel nem ismerése. Egy homályos balladánk, a Hazavágyó feleség (41.) mesevázának lényege, hogy az idegenbe férjhez adott asszony hazatér. Végül A mennybe vitt lány (8.) legszebb motívuma a búcsú családtagtól.

A harmadik nagy témakör, ami balladáinkat jellemzi, a szociális különbség, szociális ellentét sokféle megfogalmazása. Szívtelenség-kegyetlenség szegénnyel hat balladánkban szerepel mint döntő motívum: 7. Szálláskereső Jézus, itt a szálláskereső (franciáknál koldusnak öltözött) Jézust utasítja el a gazdag, és fogadja be a faluszélen lakó szegény, a Két kápolnavirág-ban (9.) már láttuk, hogy a gőgös úrnő tóba vetteti a jobbágylányt, nehogy fia felesége lehessen, a Két rab testvér-beli (17.) anya koldusnak nézett gyermekét az istállóba engedi meghalni. A gazdag asszony anyja (22.) is koldusként leplezi le lánya szívtelenségét, a Pogány király leánya (38.) is azért hal meg, mert apja oly különös kegyetlenséggel végezteti ki a hozzá nem méltó, szegénysorsú ifjút. Ugyanilyen osztályszemléletből végez a báró a juhászlegénnyel a Bárólány és juhász (121.) új balladában. Ezek a történetek véglegesen kiélezik az osztályellentétet; de vannak enyhébbek is, ahol a szegény vesz elégtételt a gazdagon: 26. Halálra táncoltatott lány – ez ugyan sűrített tragédia –, de a többi derűsebb: 66. Gőgös feleség, akit ura végül elnáspágol, 74. Kétféle menyasszony – ahol az egyik testvért gazdag szabó veszi el, a másikat szegény kondás, és körülményeik különbsége hihetetlen szélsőséggel van lefestve, de a végén a kondás feleségét „szép hajnali csókkal” költik, a szabóét pedig korbáccsal; a Házasuló királyfi (75.) a kocsisruhában megkért szegény lányt veszi el, s a „kocsist” elutasító gazdag lányt mint királyfi szégyeníti meg. Ugyancsak kemény példázatokban ítélik el a balladák alkotói a kincsszomjat és a gazdagságot általában. A falbaépített feleség (2.) egyik változatában a beépítés előtt azt mondja az asszony: „De azt én jól tudom, hogy tik úgy ës tësztëk, Hogy embërt mëgöltök, avval pénzt kerestëk!” Láttuk A szívtelen anya (4.) összeomlását, ahogy gyermekeivel aláztatják meg, amiért kincséhez inkább ragaszkodott, {5-290.} a Szálláskereső Jézus (7.) jószívű szegénye is mennybe jut a franciáknál, szívtelen gazdagja pedig a pokolba. (Nálunk már csak Jézus megdicsőülése van a ballada végén.) De az ítélet így is kitűnik az egész történetből. A gazdag asszony anyja (22.) is átkot mond a végén lányára, hiába próbálja az engesztelni. A Gazdag vénember-férj (46.) is saját feleségétől kapja meg fitogtatott gazdagságának megvetését, „Hogyha nincsen” néki „ifjú legénysége”. S a Kicsi nemes legény (52.) nem átokkal ugyan, de eléggé világosan kifejezi az anya elítélését. Még világosabban beszél a balladaalkotó közösség vágyairól és eszményeiről az osztálykorlátokon áttörő szerelem túlnyomóan tragikusan végződő sok története. (9. Két kápolnavirág, 25. A szolgával szerelmeskedő lány, 38. Pogány király leánya, 121. Bárólány és juhász, 122. Bárókisasszony és gulyás.) És még a halott szeretőjét gyászoló lány rövid, lírai szövege (133. Megégett a cserény) is szembeállítja a számadót – akinek csak holmija égett a cserénybe – a szegény juhászlegénnyel, aki maga is benneégett, vagyis még „egy osztályon belül” is szembeállítja a szegényt és a gazdagot. S csak akkor van „happy ending” az ilyen szembeállításban, amikor a szegénynek hitt és úgy szeretett fiúról csak később derül ki, hogy gazdag „királyfi” (75. Házasuló királyfi).

Az osztálykorlátok és a gazdagok uralma elleni lázadás a témája az újabb időkben kialakult betyárköltészetnek. Minthogy a magános lázadó csak bűnös úton tarthatja fenn magát, ez egyúttal az üldözött bűnös témakörét is magába foglalja. Ez a két téma minden betyárballadára jellemző, amelyhez még csak egy további járul: a betyár a bukás után, ami a Rabénekek (118.) jellemző témája. (Abban természetesen a betyárokon kívül minden olyan fogságba esett személy élményei kifejezést nyernek, akiket kisebb vétségekért vagy ártatlanul vetettek börtönbe.) Ez a témakör azonban legtöbbször már alig hozott létre balladának nevezhető, tehát igazán epikus költeményt.

Néhány egyéb téma a fenti nagy csoportokon kívül még jelentkezik egy-egy balladában, többnyire az újabb, esetleg ponyva eredetű típusokban, vagy határesetként klasszikus balladák más témáival összefonódva. Csatában elesett férjről szól a Háznépe védelmében elesett hős (34.) története, de ez tulajdonképpen nem is ballada, hanem kései és elszigetelt maradványa az egykori hősénekeknek; hasonlóképpen valami kései hősének töredéke a Fejedelem katonája (35.) is, ahol az utolsó, töredékes versszak „Ne várd Julis, ne várd Julis” mutat csak balladai vonást – hogy az egykori késő feudális epikus éneket a balladai konfliktus irányában próbálták továbbfejleszteni, az elesettet hiába váró feleség állapotának rajzával. Balladai téma viszont a fogság, az ebből való szabadulás lesz nem egy balladánk kiindulása: 17. Két rab testvér, 33. Császár tömlöcéből szabadult úrfiak, 36. Váradi basa vendégsége (ez csak balladás hangú késő feudális epikus ének), 50. Két rab lány, 51. Mezőbándi urfi, 52. Kicsi nemes legény. Rablógyilkosság ritkán igazi balladában is szerepel: 19. A hajdúkkal útnak induló lány, 32. Megölt havasi pásztor (a románok Mioricája) és a ponyvai eredetű 96. A kiirtott kocsmároscsalád. Bűnbánó rablóról szól az 53. Három tolvajlegény, a keresztény hit szerinti csoda két klasszikus balladánk lényeges eleme: 6. Három árva és 8. A mennybe vitt leány. Halott visszatér a Három árva (6.) balladában és két periferiális, balladaszerű szövegben (az egyik balkáni átvétel a moldvai csángóknál): 85. Halott vőlegény (ez énekbetétes mese nálunk) és 86. Halott testvér (egyetlen változatban ismert). Új ballada témája a verekedésben megölt legény: 127. Verekedés fog lenni. Halálos szerencsétlenség, vagyis konfliktus nélküli témája van A cséplőgépbe esett lány (128.) új balladájának, s régi derűs balladánk témája a lány férfiruhában: 80. Katonalány. Látnivaló, hogy az „egyéb” témák vagy nem {5-291.} igazi balladai témák, vagy egy-két típusban szerepelnek; semmi esetre sem olyan jellegzetes alkotóelemei a balladaköltészetnek, mint az előbb felsorolt négy nagy témakör: a szerelem, a házasság, a család bonyodalmai és a szociális különbség, a szegény és gazdag ellentéte.

Meg kell mondanunk, hogy ezek a témakörök jellemzőek az egész európai balladára is, különösen ha figyelmen kívül hagyjuk a balladai stílustól és sajátságoktól eltérő darabokat, amelyeket angol, német és skandináv gyűjtemények nagy számban kevernek balladáik közé, s különösen ha a több népnél egyaránt megtalálható „nemzetközi típusokat” vesszük tekintetbe. Ha tehát azt akarjuk tudni, az életnek milyen kérdéseiről akart véleményt mondani a balladaalkotó közösség, ez a négy nagy témakör jön elsősorban számításba, s a bennük megnyilvánuló magatartást és véleményt kell figyelembe venni.

A szerelemben milyen problémák érdeklik a ballada közönségét? A hűség-hűtlenségen mint a szerelem állandó problémáján kívül a szerelem akadályai, éspedig társadalmi akadályai: a szülők ellenzése, sőt büntetése, ami mindig tragédiát okoz, tehát részvétet kelt és ellenérzést szít. A lány szüzességét fenyegető különböző veszélyek, amelyekből csak halállal menekül meg, féltékenység és erőszak, vetélkedés leányért és bosszú visszautasításért, kényszerített házasság, ami ellen megint csak halállal tiltakozik a lány, és házasság tiltása, állapotos lány halálbüntetése, szeretők rokonszenves vagy komikus ábrázolása, a házasságtörés egyszer elítélő, máskor megértő beállítása, számtalan tragédia, amit a családfő – apa, anya, báty – okoz hatalmával visszaélve, családtagok egymás iránti szeretete vagy annak hiánya, anyai szeretet vagy szeretetlenség – mindez az egyén és szűkebb közösségének problematikája; ez a költészet az egyén jogainak, a szerelem, a szabad párválasztás jogainak költészete. E jogokat szegezik szembe a nagycsalád, a családfő rideg – többnyire anyagi – érdekeivel.

E témák közös vonása, hogy a nő helyzetéről szólnak, a nő áll a cselekmény középpontjában, legtöbbször a nő szempontjából nézik és bonyolítják az eseményeket. A lány tudja meg, hogy férjhez adják, ő látja meg közeledni a nem kívánt vőlegényt, ő átkozza magát halálra – s csak ezután kap szerepet a vőlegény. Nem lehetetlen, hogy túlnyomórészt nők alkották meg ezt a költészetet. Jellemző, hogy amikor egy ilyen téma kilép a ballada köréből, és átkerül a férfiak hősköltészetébe, mindjárt férfi-központúvá válik: A Halva talált vagy a Nászmenetben haldokló menyasszony (12., 13.) délszláv változataiban a vőlegénnyel indul a cselekmény, s az ő szemével látjuk az eseményeket.

A másik témakör a gazdagság ellen irányul. A szegény–gazdag ellentét, a társadalmi korlátok, a kincshez való ragaszkodás mindig úgy jelenik meg a balladában, mint ami gonosszá teszi az embert, ami megrontja az emberi kapcsolatokat. Tizenhárom régi és két új balladánk fogalmazta meg ezeket a problémákat, legtöbbje könyörtelenül éles ítélet formájában. A parasztság már fölfelé döngeti az osztálykorlátokat, legalábbis képzeletben – erre vall a sok szerelmi történet, amely paraszt és főúr, király és közember közt bonyolódik, egyelőre tragikus véggel; a parasztságon belül pedig elítéli azt a fejlődést, ami a ballada divatjának idején gazdag jobbágyokra és szegény zsellérekre választotta szét az osztályt – erre vall pl. gazdag bíró és szegény kosárkötő szembeállítása.

Nem jelenti mindez természetesen, hogy minden balladában mindig kifejezetten társadalmi szemlélet és osztályproblémák jelentkeznek. A szerelem sem mindig mint tragédia jelenik meg, sokszor derűs, sőt komikus formában ábrázolják, a házasélet fonákságait is számos ballada fogalmazza meg. A tematika egésze az, ami az érdeklődést elárulja, s az világosan az emberek egymás közti viszonyának problematikája, szeretők egymáshoz {5-292.} való viszonya, az egyén és a család, az egyén és társadalom, szegény és gazdag viszonya, vagyis az élet megélhetésének, a boldogságnak a kérdései, az emberi együttélés (akkori) problémái. S ez még akkor is így van, amikor a ballada a keresztény hit valamely természetfölötti alakját szerepelteti, sőt csodát sző bele az elbeszélésbe. Olyankor is mindig az emberi-lelki-társadalmi mondanivaló a lényeges, amit csak fokoz vagy kiemel a csoda, az égi lény szerepeltetése. Az üdvözítőt utasítja el a gazdag, és fogadja be a szegény asszony; az égbe felvitt lánytól búcsúzik anyja, és ámulata a csoda láttán összeolvad elválásukon érzett fájdalmával; az árvák sorsát és a mostoha gonoszságát emeli ki a csoda, hogy a halott anya kiszól a sírból, sőt az égiek engedélyével ki is jő a partjára, hogy gondozza árváit.

Vagyis a ballada többnyire példázat: típusokban és tipikus magatartásokban erkölcsi mondanivalót fogalmaz meg.

Minden eddigi példánk ilyen volt, de különösen A szívtelen anya és a Két kápolnavirág. Lássunk néhány további példát is (63. Rossz feleség. Vargyas 1976: II. 133. sz.). Itt a gúny egyúttal erkölcsi ítélet is.

1. – Jöjjön haza édësanyám, Mert beteg az édësapám!

– Vár lányom ëgy kicsit, Hadd táncójak ëgy kicsit,

Minnyár én is mënyëk,

Ëgyet-kettőt fordulok, Minnyár otthon löszëk.

2. – Jöjjön haza édësanyám, Dörgöjje meg édësapám!

– Vár lányom ëgy kicsit … stb.

3. – Jöjjön haza édësanyám! Gyóntassuk meg édësapám!

– Vár lányom ëgy kicsit… stb.

4. – Jöjjön haza édësanyám, Már meghót az édësapám!

– Vár lányom egy kicsit… stb.

5. – Jöjjön haza édësanyám, Temessük el édësapám!

– Mond mëg, akik viszik, Hogy kert mellett ne vigyék,

Mer horgas a karja, Megakad a karóba,

Visszajő a nyakamba!

6. – Jöjjön haza édësanyám, Eltemették édësapám!

– Jaj, jaj, lepedőm, Szép fehér lepedőm!

Mer én urat még kapok, De lepëdőt nëm szabok.

Mer én fonni nëm tudok, Lepëdőt sëm csinálok.

(Kászonújfalu, Csík m. Kodály gy. 1912; SzNd 14. sz.)

A másik A gazdag asszony anyja (22.) balladának legszebb változata (Vargyas 1976: II. 64. sz.):

1. Egy asszonynak vala három szép leánya,

Hármat adta férjhez három országba.

A legkissebbiket bé Törökországba,

Hallotta, nagy gazda, a szegényt nem szánja.

{5-293.} 2. – Uram, édës uram, arra kérlek tégëd:

Erejsz el ingëmët bé Törökországba,

Legkissebb lányomnak látogatására,

Legkissebb lányomnak látogatására!

3. – Eridj kocsis, eridj, fogd bë az lovakot,

Vitesd el asszonyod bé Törökországba,

Legkissebb lányának látogatására,

Legkissebb lányának látogatására!

4. El is indulának bé Törökországba,

Legkissebb lányának látogatására.

A város szélibe leszálla az asszony:

– No, te kocsis, mënj el, mënj el az hazádba.

5. Három hónap mulva jere el utánam,

Három hónap mulva jere el utánam!

Öltözött az asszony koldusi ruhába,

Elmënt leányának az ő kapujába.

6. Elkezdötte fújni búba s bánatjába,

Hogy – ëgy kis kenyeret, ëgy kis pohár vizet!

Mëghallá a szolga, bémënt asszonyához:

– Asszonyom, asszonyom, nagyságos asszonyom,

7. Életëm, halálom kezébe ajánlom –

Szögény koldus-asszony mind azt fujdogálja,

Hogy – ëgy kis kënyeret, ëgy kis pohár vizet!

– Indulj, s takarodjál, mert sok dolgom vagyon!

(3–4. sorra)

Indulj s takarodjál, mert sok dolgom vagyon.

8. Szëgény koldus-asszony csak azt fujdogálja.

Meghallá a szolga, bémënt asszonyához:

– Asszonyom, asszonyom, nagyságos asszonyom,

Életëm, halálom kezébe ajánlom –

9. Szëgény koldusasszony csak azt fujdogálja,

Hogy – ëgy kis kënyeret, ëgy kis pohár vizet!

– Szolgám, szolgálóim, ebëm s kutyájaim,

Mönjetök, s tëgyétëk a sëtét tömlöcbe!

10. Szëgény koldus-asszony ott azt fujdogálja:

– Tartsd fël anya, tartsd fël, tartsd fël leányodat,

S ontasd ki magadból a piros vérödet,

Szípasd ki magadból az édës tejedet:

Mégës azt érdemlőd, hogy tömlöcbe tëgyën!

(3 4. sorra)

Mégës azt érdemlëd, hogy tömlöcbe tëgyën!

{5-294.} 11. Mëghallá a szolga, bémënt asszonyához:

– Asszonyom, asszonyom, nagyságos asszonyom,

Életëm-halálom kezébe ajánlom –

Szëgény koldus-asszony csak azt fujdogálja:

12. Tartsd fël anya, tartsd fël, tartsd fël lëányodat,

S ontasd ki magadból a piros vérëdet,

Szípasd ki magadból az édës tejedet,

Mégës azt érdemlëd, hogy tömlöcbe tëgyën!

13. – Indulj, s takarodjál, mert sok dolgom vagyon,

– Az én éldesanyám, az nem jő el hojzám!

Szëgény koldusasszony csak azt fujdogálja, –

Mëghallá a szolga, bémënt asszonyához:

14. – Asszonyom, asszonyom, nagyságos asszonyom,

Életëm-halálom kezébe ajánlom –

Szëgény koldus-asszony csak azt fujdogálja!

15. – Eridj szolgám elől, hadd mënjek utánad,

Azt a koldus-asszonyt, hadd lám, milyenforma!…

Kinyitá az ajtót, mëglátá az anyját,

Nyakába borula, ugy mëgsiratozta:

16. – Anyám, éldësanyám, mért nem mondta maga,

Hogy magával eztet nem tëtettem volna.

Jőn be, éldësanyám, a belső szobámba,

Első pohár borom most magának adom!

17. – Vesse fël pokolszél a belső szobádat!

Dűtse fël pokolszél első pohár borod!

Mert nem azért jöttem, hogy ingëm mëgkínálj:

Hanem hogy mëghallám, hogy milyen asszony vagy!

(Ditró, Csík m. Kodály gy. 1910; SzNd 28)