VARIÁLÁS ÉS FÖLÉPÍTÉS

A népdal, mint közösségi alkotás, a variálás révén jön létre, és variálásban, variánsokban él tovább. A variálás nemcsak a lényegtelen elemekre vonatkozik, amitől a dal minden vonásában ugyanaz marad, hanem a lényegesekre is, aminek következtében a dal tartalma, jelentése is megváltozhat. Mielőtt tehát a népdal típusait vennénk vizsgálat alá, meg kell figyelnünk, milyen változásokat okoz a variálás, s mennyire kell ezt a tipológiában számításba venni.

A következő példákban megfigyelhetjük, hogy gyakran egyetlen szó változtatásával megváltozik a dal hovatartozása: katonadal, szerelmi dal, summásdal vagy pásztordal között. Máskor a változtatás a felismerhetően azonos gondolatot vagy kiindulást egészen másként folytatja, s így válik más tartalommá.

1a Arra alá vörös az ég alja.

A babámnak deszka a feje alja.

Nem is lehet mindenkinek vetett ágya,

Én sem fekszem a régi libatollas ágyba.

1b Arra alá vörös az ég alja.

Honvéd bakának szalma a feje alja.

Nem is lehet mindenkinek vetett ágya,

Én sem fekszem a régi ruganyos diványra.

1c Mindenfelé kerek az ég alja.

Szegín juhász, szür a feje alja.

Nem is lehet mindenkinek párna,

Én sem fekszek a paplanos ágyba.

(Mona 1959: 10. példa)

{5-429.} 2a Addig megyek, míg a szememre látok,

Mig egy sűrű erdőre nem találok.

Sűrű erdő közepibe emeletes kaszárnya,

Abba vagyok három évre bezárva.

(Beret, Abaúj-Torna m. 1912; EA 481, 18)

2b Addig mëgyëk, míg a szëmëmmel látok,

Míg a vári erdőre nëm tanálok,

Vári erdő; ott lëssz az én lakásom,

Ott is fëlkeres éngëm a galambom.

(MNGy XIV. 36. l., 6. sz.)

2c Addig megyek, míg a szememmel látok,

Mig egy sáros tanyára nem találok.

Sáros tanya közepében van egy summás laktanya,

Abba leszek hat hónapig bezárva.

(Ostoros; Koós 1960: 34. – Kézirat)

3a Debreceni zöld erdőben születtem.

Még bába sem virrasztott énmellettem.

Ugy nőttem fel zöld erdőben, mint gomba.

Lovat loptam nyolc esztendős koromba.

(Bartalus 1873–1896: II. 186)

3b Kinn a pusztán, árokpartján születtem.

Anyám sem volt, mégis fölnevelődtem.

Ugy nőttem föl, mint a réten a csáté.

Hálistennek nem lettem a császáré.

(Tiszapély, Vikár Béla gy. 1893; Áttét. IV. 138. l., 252. sz.)

3c Búra, búra, búbánatra születtem,

Anyám se volt, mégis fölnevekedtem.

Ugy nőttem fel, mint a réten a virág.

Árva vagyok, nem süt rám a holdvilág.

(Bogyiszló; Pt 398)

4a Este van már, késő este, ragyognak a csillagok.

Hetes hidász, öreg hidász a városban csavarog.

Haza, hidász! Rég elmult kilenc óra.

Gyün a brajtsaft, bekisér a kaszárnya-áristomba.

(Kálmány 1952: 655. l., 257. sz.)

4b Este van már, késő este, ragyognak a csillagok.

Ez a legény barna legény a kapuba kuncsorog.

Édesanyám, kedves anyám, eresszen ki hozzája!

Fáj a szivem, gyenge szivem, majd meghasad utána.

(Szentistván; N. I. IV. 461)

{5-430.} 5a Túr a disznó a mocsáros sárba –

Tartottam szeretőt a mult nyárba;

Ha tartottam, mögszenvedtem érte,

Kutya világ, ne hányd a szememre.

(MNGy VI. 85.l., 95. sz.)

5b Túr a gyisznó, ha felér a partra,

Gyerünk, pajtás, el a Büge partra!

Ha nem kapunk ott kedvünkre valót,

Jaj de szépen behúzzuk az ajtót.

(Pécska; Kálmány 1877–1878: I. 114. l., 104. sz.)

5c Túr a pocok, túr a mocsárszélen.

Tartottam szeretőt, de már régen.

Ha tartottam megszenvedtem érte.

Édesanyám sokat szidott érte.

(Drágszél; N. I. II. 83)

6a Csernovici kaszárnya, bádogos a teteje,

De sok szegény legénynek benne a levele.

Lám az enyém nincs benne, itt van a zsebembe,

Három évi szenvedésem van belejegyezve.

(Felsőireg; Pt 428)

6b A kassai megyeház, bádog a teteje.

De sok szegény legénynek benne a levele.

Lám az enyém nincs benne, itt van a zsebembe.

Szárazvölgyi kislányok ülnek az ölembe.

(Beret, Abaúj-Torna m.; EA 481, 10 25. sz.)

6c A pernyési kastélynak zsindely a teteje.

De sok barna kislánynak benne a kiskönyve.

Az enyém is benne van, most akarom kivenni.

Nem akarok több nyáron nagy Pernyésen szenvedni.

(Bencze 1977: 117. sz.)

7a Este van, este van, mén az nap lefelé.

Ballag a vőlegény menyasszonya felé.

Bemén a szobába, leül a diványra.

Ráhajtja bús fejét menyasszonya vállára.

(Igal; N. I. XIII. 165)

7b Este van, este van, megy a nap lefelé.

Ballag már a vőlegény a menyasszonya felé.

Így sóhajt magába: Istenem, Istenem,

Hogy vegyem el szerelmét, kellemetes beszédét, ennek a kislánynak.

(Kalocsa; N. I. II. 362)

{5-431.} 7c Megy a nap lefelé, az ég alja felé.

Mennek már a legények, a 21 évesek a kaszárnya felé.

Bemegy a szobába, leül a vaságyra.

Búnak hajtja a fejét, hullajtja a könnyeit a vaságy karjára.

(Rém; N. I. II. 834)

8a Udvaromon hármat fordult a kocsi.

Édesanyám, a jussomat adja ki!

Mert a Julcsa, kit szerettem, elhagyott,

Vig-Emődről mindörökre távozott.

(Ránkfüred, Kodály gy. 1906; BR A/1307)

8b Udvaromon hármat fordult a kocsi.

Édesanyám, minden ruhám adja ki!

Adja ki a vándorló levelemet!

A faluba felejtsék a nevemet.

(Diósad, Lajtha gy. 1914; BR A/1307)

8c Házam előtt hármat fordult a kocsi.

Édesanyám, ingem-gatyám adja ki!

Hozza ki a sorozó levelemet!

Vig-Átányon nem tudják a nevemet.

(Átány; EA 1443, 147 l. sz.)

8d Udvaromon hármat fordult a kocsi.

Édesanyám, a levelem hozza ki!

Hozza ki a menyasszonyi levelem!

Áj faluba nem tudják a nevemet.

(Vargyas 1960–1963: II/2. 105. sz.)

A bemutatott példasor (amelyet Mona Ilona volt szíves számomra összeállítani) világossá teszi, hogy összetartozó szövegváltozatok is tartozhatnak különböző tartalmi csoportokba. A variálás azonban nem szorítkozik ezekre a lehetőségekre. További variálás folyik az egyes darabok összeillesztésénél, vagyis több versszakos szövegegységek létrehozásakor. A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy az ilyen többstrófás szöveg – az esetek túlnyomó többségében – alkalmilag összeálló egység. Az azonos dallamra több hasonló metrikai szerkezetű szöveget „húznak rá”.

Ez a „ráhúzás” lehet teljesen mechanikus is: egyszerűen az eszükbe jutó, ráénekelhető szövegek egymásutánja. Ha a dallam különösen kedvelt, s ha olyan a metrikai szerkezete, amelyre sok szöveg születik, akkor a „ráhúzásnak” szinte nincs számszerű határa. Az alábbi példa Áj faluból való, ahol a hosszabb terepmunka során minden olyan szöveg előkerült, amelyet a falu lakosságából valaki, többnyire a fiatalság fonó „bandái” egy közkedvelt új stílusú dallamra énekeltek.

{5-432.} 9. 1. Erdő, erdő, de szép kerek erdő!

Sárgarigó benne a kerülő.

Sárgarigó, meg a fülemüle.

Szép vagy babám, hogy váljak el tőled!

2. Édesanyám sírt a kapujába,

Hogy mëglátott megyasszony ruhába.

Ne sírj anyám, így kell annak lenni.

Minden lánynak meg këll ezt próbálni.

3. Elmégy babám, elmégy katonának.

De a szíved oda ne add másnak.

Mert az enyém lë van pecsétëlve.

Vidd el babám, vidd el a harctérre.

4. Azért, hogy én sápadt kislány vagyok,

Ne gondolják, hogy én beteg vagyok.

Így szült engem anyám a világra.

Pirositó nem kell az orcámra.

5. Szénaboglya ne borulj, ne borulj!

Barna kislány, ne búsulj, ne búsulj!

Lám én még egy csöppet sem búsulok,

Még is tudom, hogy kiszabadulok.

6. Lányok, lányok, ájfalusi lányok,

A legénynek csókot ne adjatok.

Mert ha a legénnek csókot adtok,

Piros kendő lesz a koszorútok.

7. Lányok, lányok, rólam tanuljatok.

A legénynek csókot ne adjatok.

Mer az a csók nem esik hiába.

Hull a könnyű a bölcső karjára.

8. Anyám, anyám, édës kedves anyám,

Édes kedves felnevelő dajkám,

Áldjon meg az Isten téged azért,

Hogy engemet katonának szültél.

9. Édesanyám nevelése vagyok.

Kilenc legény szeretője vagyok.

A tizedik most fekszik mëghalva,

Violaszín gyászos koporsóba.

{5-433.} 10. Kinek varrod babám azt az inget?

Nekëd varrom, katonának visznek.

Ha megvágnak …

11. Látom én a kedves kisangyalom.

Amott viszik hat fekete lovon.

Áj meg kocsis csengős hat lovaddal,

Hogy beszéljek egyszer a babámmal!

12. Sárga rigó në száj fel a fára,

Inkább száj el a babám ablakára!

Fütyüld el a szomorú nótámat

Elvitték a babám katonának.

13. Ne vigyenek engëm katonának.

Meghasad a szíve a babámnak.

Meghasad a babám gyëngë szíve,

Ha ëngëmet három évre elrabolnak tőle.

14. Falu végén faragnak az ácsok.

Jaj, de szépen csörög a baltájuk!

Eregy lányom, kérdezd meg az ácsot,

Egy pár csókért ad-e egy forgácsot.

15. Minek nekem kerbe a sok virág,

Ha én abból nem kötök bokrétát.

Minek nekem a teljes ibolya,

Ha a kedves szeretőm katona.

16. Nincs szebb virág a georginánál.

Nincs szebb legény a piros barnánál.

Göndör haját simára fésüli,

Szeretőjét igazán szereti.

17. Ha csakugyan meg kell annak lenni,

Ájfaluból ki kell nekem menni,

Én szivesen kimegyek belőle.

Nincs szeretőm, kit sajnájjak benne.

18. Ha csakugyan szëbb a tél, mint a nyár,

Gyáva legény, ki a lány után jár.

Lám én egy szép menyecskéhez járok,

Mikor tetszik, véle el is hálok.

{5-434.} 19. Meg kiderül, meg beborul az ég.

Hajtogatja a fekete fellegét

Én felettem ki nëm derül soha

Sej haj ebbe hires Ájfaluba.

20. Sej haj ebbe hires Ájfaluba

Szép szeretőm nem volt benne soha.

Mégis azt beszélgetik felőlem:

Jámbor asszony sose lesz belőlem.

21. Az alvégen nyikorog a kútgém.

Még azt mondják, a szeretőm szegény.

Ha megölel gyenge két karjával,

Nem cserélek ezer jó gazdával.

22. Piros alma kigurult a sárba.

Ki felveszi, nem veszi hiába.

Én fölvettem, megmostam a sártól.

Csókot kérek érte a babámtúl.

23. Azért hogy én szegén legény vagyok,

Barna kislány szeretője vagyok.

Szeret is a barna kislány engem.

Mëghalni is kész volna érettem.

24. Elmehetsz már kislány a templomba,

Szép híred van híres Ájfaluba.

Be is ülhetsz a legelső székbe,

Elhërvad a virág a kezedbe.

25. Házunk előtt áll egy topojafa.

Jaj de sokat mëgáztam alatta!

Megázott a pörge kis kalapom széli.

Elhagyott a szeretőm, a régi.

26. Azért, hogy én be vagyok sorozva,

Ne sir babám, nem leszek katona.

Lësz a biró hozzám ojan szíves,

Majd úgy írja, nem vagyok húsz éves.

27. De a biró nem volt ojan szíves,

Beirta, hogy elmultam húsz éves.

Megáj biró, kerűj a kezembe,

Megforgatom a kést a szivedbe!

Addig biró, rajtad mëg nëm nyugszok,

Mig a piros véredből nem iszok.

{5-435.} 28. Viszi a viz sej az áji hegyet.

Benne viszi igaz szeretőmet.

Édesanyám, fogja ki a párom!

Élem véle gyönyörű világom.

(Vargyas 1941: 6. példa)

Ez a 28 versszak természetesen nem hangzott el sosem egyvégtében, egyetlen előadáskor sem; kettő-három, esetleg öt-hat belőle az, ami egy-egy énekes vagy énekescsoport szájáról egy alkalommal elhangzott. Amit tehát egy „lejegyzés” mint ugyanannak a dalnak versszakait tüntetett volna fel. De mégis tanulságos, hogy mi mindent lehet egy dallamra énekelni, tehát bármikor mint több versszakos egységet alkalmazni. A fenti dallam, egy 4 × 10 szótagos strófájú dal, ami az új stílusnak egyik legnépszerűbb típusa, szinte tetszés szerint vonzhat magához az ilyen felépítésű szövegekből akármennyit. S ennek megfelelően egy-egy olyan „egység”, amelyet ezekből egyetlen éneklés alkalmával hallunk, sosem igazi egység – amit különben már a szövegek teljesen különböző tartalma és hangulata is elárul. Egyedül a 12–13. és 26–27. versszakban van olyan összefüggés, amely kétségtelen egymásutániságot, két versszakos formát jelent. A többi mind külön-külön egy versszakos, önálló lírai dal. Ezek bármikor más-más, hasonlóan egy versszakos formákkal kapcsolódhatnak, és alkothatnak teljesen különböző „egységet”. A következő példák azt mutatják, milyen heterogén versszakok kerülhetnek egymás mellé egyetlen énekes egyetlen előadásában.

10. 1. Túll a vizën, Tótországon,

Szíva terëm a ződ ágon,

Szakasztottam, de nem ëttem,

Búra terëmtëtt az Isten.

2. Nagy gazda vót édësapám,

Nagy örökség maradt rëám!

Hat ökörnek a kötele,

Ë’vvasvillának a nyele.

3. Én félnőttem dërékségre,

Lábom a kevél lépésre,

Karom az ölelgetésre,

Fejem a hajtogatásra.

(Pt 275)

11. 1. Iszom a bort, rúgom a port,

Szeretöm én a szép asszont.

Szép asszonnak ábrázatja

Vitt engöm a gyalázatra.

2. Azt gondolod, mindig igy lësz,

Hogy szeretőd sohasëm lëssz?

Dehogynëm lësz, de már van izs,

Tënálodnál szöbb is, jobb is.

{5-436.} 3. Irigyëjim sokan vannak,

Mind a kutyák, ugy ugatnak.

Adjung nekik vig napokat,

Hadd ugassák ki magukat.

4. Elmëhetsz a házom előtt,

Nëm vigyázlak, mind azelőtt.

Lám, azelőtt vigyáztalak,

Szivem ujjult, ha láttalak.

5. Üröm, üröm, fehér üröm.

Ëgy vén asszony az irigyöm:

Azt is tudom, mér irigyöm:

Hogy a lányát nëm szeretöm.

6. Fejik a fekete kecskét,

Verik a barna mönyecskét.

Ugy köll neki, mögilleti,

Mer az urát nem szereti.

7. Szeretőmnek szeretnélek,

De elvönni nem mernélek.

Mert csak azt hallom felőled

Sohasëm lësz jó belőled.

8. Ki az urát nëm szereti,

Sárgarépát főzzön neki.

Jól megfőzze, paprikázza,

Hogy a fene is kirázza!

(0125)

Ilyen esetben nemcsak arról lehet szó, hogy egy ember „ráhúzza” a dallamra az össze nem illő, önálló dalokat, hanem arról is, hogy egy vidéken ezek a különféle dalok külön-külön kapcsolódtak össze egy bizonyos dallammal, s egy-egy jó énekes sok ilyen egyedi alkalmazást hallott és felhalmozott emlékezetében. Van azután ellenkező példa is: a következő dal olyan összeillő, annyira egymásból következő, egymást folytató képekből kap folytatásokat vagy bevezetéseket, hogy azt hihetjük, egyetlen és elválaszthatatlan fogalmazásokkal van dolgunk.

12. 1. Azhol ën elmëgyëk,

Még az fák ës sírnak,

Gyenge jágairól

Levelek lehullnak.

{5-437.} 2. Hulljatok levelek,

Rejtsetëk el ingëm,

Mert az én éldëssem

Sirva keres ingëm!

(Pt 2)

13. 1. A mêre én járok még a fák ës sírnak,

Gyënge jágairól ződ levelek hullnak.

Hújatok levelek, rejtsetëk el ingëm,

Mert az én édëssem mást szeret, nem ingëm!

2. Hagy szeressën mást ës, ne csak mind ëngëmët,

Kivel az ű szíve sohase nyugudjék,

Mind éjjel, min’ nappal ëgyformán bánkódjék,

Mind a só a vizbe, úgy elolvadozzék.

3. Az hallottam, rózsám, nem akarsz szeretni,

Velem ëgy faluba nem ës akarsz lakni.

Szeretném mëgtudni, mêre mész bujdosni,

Én ës, édës rózsám, âra fogok mënni.

4. Ha mëguntad rózsám velem életëdët,

Csináltass koporsót, s temess el ëngëmët!

Írd fël a fejfámra: itt nyugszik ëgy árva,

Kinek szeretetbe történt az halála.

(Pt 364)

14. 1. Ahol én elmegyek

Még a fák ës sírnak

Gyenge ágajiról

Levelek lehullnak.

2. Hulljatok levelek,

Rejtsetëk el ingem!

Hulljatok levelek,

Rejtsetëk el ingem!

3. Met az én édesem

Mást szeret, nem ingem.

Met az én édesem

Mást szeret, nem ingem.

4. Nálam a gyürüje,

Más a szeretője.

Nálam a gyürüje,

Más a szeretője.

{5-438.} 5. S arról is kitetszik:

Nem igaz a szive,

Arról is kitetszik:

Nem igaz a szive.

(0143)

15. 1. S elmëgyëk, elmëgyëk,

S nem ülök veletëk.

Bánatos napjaim

Nem tőtöm veletëk.

2. s Ahol én elmënyek,

Még a fák ës sírnak,

Gyenge ágairól

Levelek lehullnak.

3. Hulljatok levelek,

Rejtsetëk el engëm!

Mer akit szerettëm,

Mást szeret, nem engëm.

(0145)

Lásd még további alkalmazását 0146-ban (háromsoros versszakformára alkalmazva) és 0151-ben (tévesztve). Egy más, összetartozó több versszakos szöveggel összefonva:

16. 1. Sze hol én elmenek,

Még a fák esz szírnak,

Gyenge jágaikról

Levelek lehullnak.

2. Hulljatok levelek,

Takarjatok ingem!

Met az én édesem

Sírva keres ingem.

3. Sirass rózsám, sirass,

Emig előtted látsz!

Met (ez) jó Isten tudja,

Hol leszen halálom.

4. Erdőkbe, mezőkbe,

Tenger közepibe,

S ez én vetett ágyam.

{5-439.} 5. Tenger közepibe

S ez én vetett ágyam,

Tengernek e habja

S ez én takaródzóm.

6. Tengernek e habja

S ez én takaródzóm,

S ez apró halecskák

Az én megevőim.

(0177)

Végül egymagában, de mint 12 szótagos, egystrófás dal:

17. Amerre én jártam, még a fák ës sírtak,

Hulló leveleji a földre lehulltak.

Hújjatok levelek, rejtsetëk el ëngëm,

Mer az én édëssem mást szeret nem ëngëm.

(0194)

Egy másik példában egy jellegzetes kesergő-motívum különböző összefüggésekben jelenik meg, s hangulatilag nagyon összehangolt, egységes költeménynek látszó versszaksorozatokat mutat.

18. 1. Erdő nincsen zöld ág nélkül,

Az én szüvem bánat nélkül,

Akármerre vessem fejëm,

Mindenütt búval këll élnëm.

2. Olyan bú van a szüvemën,

Kétrét hajlott az egekën,

Ha még ëgy rét hajlott vóna,

Szüvem ketté hasadt vóna.

3. Elbujdosnám, de nincs, kivel,

Kënyerem sincsen, a mivel.

Kérnék kőcsön, de nem adnak,

Mett tudják, hogy szëgény vagyok.

(Pt 91)

19. 1. Annyi bánat a szűvemen, Kétrét hajlott az egeken.

Ha még egyet hajlott volna, Szűvem ketté hasadt volna.

2. Én elmëgyëk közületek, Isten maradjon veletëk,

Tőlem több panaszt nem hallasz, Kit hallottál, avval maradsz.

3. Akkor jussak én eszëdbe, Mikor kënyér a kezedbe.

Akkor së jussak ëgyébről, Csak az igaz szeretetről.

(Pt 122)

{5-440.} 20. 1. Hozd fel Isten azt a napot,

Hogy süsse fel a harmatot!

Hozd fel Isten azt a napot,

Hogy süsse fel a harmatot!

2. A harmatot a mezőkről,

A bánatot a szivemről.

A harmatot a mezőkről,

A bánatot a szivemről.

3. Felsütött a nap sugára

Minden ember ablakára.

Felsütött a nap sugára

Minden ember ablakára.

4. Én Istenem, mi az oka,

Az enyémre nem süt soha.

Én Istenem, mi az oka,

Az enyémre nem süt soha.

5. Ujan bu van a szivemen:

Ujan bu van a szivemen:

Kétrét hajlott az egeken,

Kétrét hajlott az egeken.

6. Ha még egy rét hajlott vóna,

Ha még egy rét hajlott vóna,

Szivem ketté hasadt vóna,

Szivem ketté hasadt vóna.

(047a)

21. 1. Bú életem, bánat napom,

Bú életem, bánat napom,

Bánat csillag alatt lakom.

2. Annyi bánat a szivemen,

Annyi bánat a szivemen,

Két rét hajlott meg az égen.

3. Ha még egyet hajlott volna,

Ha még egyet hajlott volna,

Szivem ki is szakadt volna.

(0105)

{5-441.} 22. 1. Annyi bánat a szívemen,

Két rét hajlott az egeken.

Ha még egyet hajlott volna,

Szívem meg is hasadt volna.

2. Elbujdosnám, de nincs, kivel,

Kenyerem sincsen, amivel.

Kérnék kölcsön, de nem kapok,

Mert tudják, hogy szegény vagyok.

(0123)

23. 1. s Kezemen, lábamon lakat.

Nem vagyok magammal szabad.

Voltam én is egy ideig:

Tizenkilenc esztendeig.

2. Ugy elmegyek, meglássátok,

Soha hirem nem halljátok!

S mikor hiremet halljátok,

Levelemet olvassátok.

3. S al lesz a levélbe írva:

Haza ne várjatok soha!

S al lesz a levélbe irva

Haza ne várjatok soha!

4. (Es) Jaj Istenëm, minek élëk,

Ha jén ennyi buval élëk!

Buval élem világimot,

S bánatval tőtöm napomot.

5. (Es) Ojan bánat a szivemën,

Két rét hajlik az egekën.

Ha még egy rét hajlott vóna,

Szivem ketté hasadt vóna.

(0129)

Az utóbbi példasornak minden tagját művészien megkomponált, összetartozó sorozatnak tarthatnánk, ha nem látnánk, hogy tulajdonképpen ezekben is csak hangulatilag hasonló, önálló, egy versszakos dalszövegek vannak különbözőképp sorba rakva.

Mindebből az a tanulság, hogy a felépítésnek különböző fokozatai vannak. Mindenekelőtt vannak egystrófás dalok. Ez a nagy többség. Azután vannak többstrófás dalok, amelyek vegyes tartalmú és különböző hangulatú egystrófás dalokat fűznek össze. Vannak olyan több strófát összefűző sorozatok, amelyek hangulatilag össze vannak hangolva. Végül vannak kétségtelenül összetartozó, egy gondolatot folytató több versszakos dalok. Egyedül ezek az igazi több versszakos dalok, egyúttal ezek a legritkábbak is. {5-442.} De az összehangolt hangulatú sorozatokat is számíthatjuk több versszakos, összetartozó, tehát egyetlen dalnak. Csak természetesen tisztában kell lennünk vele, hogy egy-egy ilyen sorozat sosem jelent típust, amely sok variánsban ismétlődik, hanem rendszerint csak alkalmi egységeket.

Meg kell jegyeznem, mielőtt a két gyűjtemény anyagát ebből a szempontból áttekintenénk, hogy a Pt néhány darabjának szövegében olyan versszakok is vannak, amelyek az eredeti följegyzésben nem szerepelnek, s a feldolgozás kedvéért más följegyzés- vagy népdalgyűjteményből válogattak hozzá. (Erről a körülményről sem a feldolgozásban nem adtak számot, noha pontos gyűjtési adatokat közöltek, sem a Kerényi és Kodály nevével jegyzett Iskolai Énekgyűjteményben, amelyet ugyancsak gyűjtési adatokkal újra publikáltak.) A közölt szövegek ugyan hiteles népköltészeti adatok, de mint egyszeri versszaksorozatot nem használhatjuk. Ezek a következők: Pt 2: csak az 1–2. vsz.-ot énekelték; 67: csak 1. vsz.; 117: csak 1. vsz.; 125: mindkét vsz. elhangzott, de az 1. sorismétléssel, a 2. mint 9. sok más után; 178: csak 1. vsz.; 291: csak 1. vsz.; 358: csak 1. vsz.; 363: csak 1. vsz.

Kiválasztott anyagunkban tehát a fenti egységek aránya a következő. Egy versszakosnak énekelt szöveg van 255 = 36%. Két vagy több versszakos, összefüggő szöveg 235 = 33%. Az alkalmilag egymáshoz illesztett, egy versszakokból álló dalok száma 563. (Ennek százalékos arányát nem lehet kiszámítani, mivel egy-egy énekelt darab többet tartalmaz, valamint az összefüggő egységekkel együtt is énekeltek oda nem tartozót.)

Látjuk, hogy népköltészetünk lírai dalai óriási többségükben egy versszakos szövegekből állanak. (Egy versszakosnak tekintettünk olyan két versszakos, 4 × 6 szótagos dalokat is, amelyeket 4 × 12 szótagos dallamra is énekelnek, s akkor egyetlen versszakból állanak. Ezeknél nem tudjuk, melyik formára születtek, ugyanis állandóan felválthatják a versszakformát.) Népdalszövegeinknek több mint háromnegyede egy versszakos, önálló költemény, s csak mintegy egynegyede több versszakos, összetartozó szöveg. Általában több versszakosak mindenekelőtt a műköltészetből származó darabok, azután a házasodó-párkereső típus, az úgynevezett „kiegészülő” dalok (pl. Pt 481), a hajnali énekek, párosítók, lakodalmasok, mulatónóták, csúfolók, pásztoréletképek, betyár- és rabénekek, summásdalok, néhány katonadal (főleg a régiesebbek), néhány groteszk szöveg (pl. a nagy orrú bolháról szóló) s végül a halottas énekek. Tehát azok, amelyeknek tartalma vagy műfaji sajátságai megkövetelik a nagyobb terjedelmet, a több versszakos formát. A szerelmi dalok és kesergések – a két legnagyobb tömegű témacsoport – általában egy versszakos dalokkal van képviselve. Egy mégis törvényszerűen több versszakos szerelmi dal egy szimbólumötletet fejt ki 2, néha 3–4 versszakban:

24. 1. Elveszett hat ökröm cidrusfa jerdőbe.

Elvásott a csizmám a sok keresésbe.

Ne keresd ökrödet, mert be vagyon hajtval,

Gyulaji vásáron szól a csengő rajta.

2. Ismerem csengődet, volt is a kezembe.

Gyulaji vásáron vöttem az ökrömre.

Öt forint az ára, babám adta rája.

Aranyos betüvel volt neve rávágva.

(0212)

{5-443.} Vagy egy másik, variánsaiban egyezően több versszakos párbeszédes dal:

25. 1. Sej, a tari réten,

Piros barna kislány.

Arra megy egy pirosbarna legény,

Leveszi kalapját.

2. Mit csinálsz te, kislány,

Piros barna kislány?

Nem látod, hogy én a tari réten (a)

Szénám gyüjtögetem?

3. Nem való az néked,

Piros barna kislány!

Néked csak egy hüvös szoba kellene,

Kibe slingolgatnál.

(0319)

Olyan szövegeket viszont, amelyben önálló, egy versszakos lírai dalok többstrófás, hangulatilag összeillő „kompozícióba” álltak össze, láthatott az olvasó a 12–23. példákban.