AZ ANYA AVATÁSA

A gyermekágy időszakát az anya avatásának (avató, kiavatódás, kiszabadulás, egyházkelő, „egyháztól ment ki”) egyházi szertartása zárta le. Történhetett vasárnap vagy hétköznap, volt, ahol miséhez, istentisztelethez kapcsolódott. Az ünneplőbe öltözött anya a bábaasszony (esetleg más női hozzátartozó) kíséretében indult a templomba. Bár főleg protestáns vidékekről ellenkező adatok is vannak, gyakoribb, hogy a csecsemőt vitték magukkal, díszesen felkészítve. Útközben több mágikus előírást kellett betartaniuk, részben gonosztávoltartó célból, részben pedig a gyermek tulajdonságainak, sorsának befolyásolása miatt: például nem állhattak meg beszélgetni, mert nyelves, szószátyár ember lesz belőle. Véletlen eseményekből következtettek is jövőjére. A templomi szertartás vallási tartalma összetett, néprajzi szempontból azonban elsősorban az anya tisztátalanságának feloldása a lényeges. Ezt szemléletesen illusztrálja az a múlt századi szokás, hogy a szülésbe belehalt asszony koporsóját temetőbe menet, mintegy az egyházkelőt pótolandó, elvitték a templomba (Dörfler 1893: 208). Továbbá, mivel törvénytelen szülésnél a katolikus egyház megtagadta a szertartást, ennek helyettesítésére kialakultak laikus szokásformák. Például a Nógrád megyei Csesztvén este, amikor nem látta senki, a bába kíséretében a megesett háromszor körbejárta a bezárt templomot. A századfordulón még elterjedt gyakorlat volt, hogy avatáskor az anya hazavitt egy marokkal a templom porából, s a csecsemő ágyneműje közé tette. Gyakoribb magyarázat szerint ezzel vélték biztosítani, hogy a gyermek jóalvó legyen, a szlavóniai magyarok pedig gonosztávoltartó célból cselekedtek így.

{7-30.} A szertartás alatt vagy utána került sor – egyes vidékeken előírt formák szerint – a gyermekágyas elfüggönyözött fekhelyének szétszedésére, hiszen a néphit szerint ettől kezdve a gonoszok hatalma megszűnt az anya fölött. Volt, hogy a hazatérő asszony elsőnek vizet húzott a kútból, szimbolikusan jelezvén, hogy érvényüket vesztették a korábbi, tisztátalanságából fakadó tilalmak. Az avatást szerényebb vendégelés követte, amin csak asszonyok vettek részt. A Dél-Alföldön ilyenkor megfelelő előírások szerint elsőnek a legidősebb jelenlévő vagy a bábaasszony „köszöntötte el a Boldogasszony poharát” (Kálmány 1885). Avatáskor fizették ki a bába járandóságát, ami rendeletileg megszabott összeg vagy ezzel egyenértékű terményféle volt.