Borkultúra Magyarországon

A bor kulturális, művészeti vonatkozásainak dokumentumai rendkívül gazdagok. Reneszánszát élő borkultúránk felöleli a borok értékeinek védelmét, népszerűsítését, arculatának alakítását, hírnevének ápolását, a bor termelési és fogyasztási kultúrájának emelését, a kulturált borfogyasztás általánossá válását lehetővé tevő intézkedések sorát. Mindezek érdekében Magyarországon több társadalmi szervezet jött létre. Az 1992-ben alapított Magyar {IV-687.} Bor Akadémia szakmai vezetésű társadalmi egyesülés. Célja a kutatási-fejlesztési tevékenység elősegítése, szakmai kérdések megtárgyalása, szakbizottságok létrehozása. Támogatja tudományos rendezvények, fesztiválok, kiállítások, borversenyek rendezését, amelyek fölött védnökséget is vállal. Elősegíti és ápolja a magyar kultúra, a művészetek, a gasztronómia és a magyar borok kapcsolatát.

A Magyar Szőlő- és Borkultúra Alapítványt (MSZBA) a CorVinum Gasztrovin Borászati és Kereskedelmi Kft. hozta létre 1991-ben. Az alapítvány környezetbarát technológiák meghonosítását, a termelés és fogyasztás egységének megteremtését, a szemlélet- és struktúraváltás elősegítését, a kistermelők támogatását, az italfogyasztás kultúrájának emelését, az alkoholizmus elleni küzdelmet tartja feladatának. Az alapítvány a Budapesti Nemzetközi Borfesztivál szakmai rendezője, közreműködik a FOODAPEST Nemzetközi Élelmiszer-ipari Kiállítás és Vásár lebonyolításában, a VinAgora Nemzetközi Borverseny szervezője.

Feladatai közé tartozik továbbá a magyar borok kijuttatása nemzetközi borversenyekre, borházak és bormúzeumok kialakítása is.

A Magyar Borok Háza (alapítói: Magyar Borok Háza Alapítvány, Magyar Bor Akadémia, Magyar Szőlő- és Borkultúra Alapítvány, Magyar Kultúra Alapítvány) a Magyar Kultúra Alapítvány székházának pincéjében berendezett bemutatótermében 420 féle magyar bor kóstolható és vásárolható meg. A magyar borok történetét, termőhelyét stb. előadásokkal, kiadványokkal ismerteti.

A borkultúra megőrzése és fejlesztése céljából létrejött, sok évszázados hagyománnyal rendelkező, szakmai hagyományőrző szervezetek a borrendek. Fő feladatuk annak tudatosítása, hogy a mértékkel fogyasztott bor egészséges és természetes ital. A lovagok borvidékük kultúrájának, néprajzának és művészetének is elkötelezett támogatói. Az egyes bortermelő államok borrendjei 1964-ben párizsi székhellyel létrehozták a Federation Internationale des Confreries Bacchique (FICB), a Bacchikus Borrendek Nemzetközi Szövetségét, amelynek Magyarország 1978-ban lett tagja. Hazánkban az első borrend 1976-ban a Baja melletti Vaskúton alakult meg „Pax Corporis” (A test békéje) jelmondattal. A vaskúti borrend zászlós bora (minden lovagrend választ ilyet) a Vaskúti Kadarka. A világon elsőként 1978-ban Budafokon alakult pezsgőrend Chevaliers Törley Pezsgőrend néven. Magyarországon 19 borrend és 2 pezsgőrend tevékenykedik, a hazai borrendeket (pl. Alisca Borrend, Bonus Bonorum Borrend Balatonboglár, Custodes Vinorum Villány Borrend, Szent Orbán Borrend Hajós, Vinum Regnum Rex Vinorum Borrend Tokaj-Hegyalja, Vinum Agriense Borrend Eger, Vinum Vulcanum Borrend Badacsony) a Magyarországi Borrendek Országos Szövetsége fogja össze. A magyarországi borrendek protokollfeladatokat is ellátnak, tiszteletbeli tagjaik között van többek között Habsburg Ottó, Farkas Bertalan, Nino Manfredi, Demis Roussos.

A borvidékeken számos bormúzeum őrzi a szőlő és borkultúra tárgyi és írásos emlékeit – szőlőfajtákat, jelentős pincészeteket, s olyan régi évjáratú borokat bemutatva, amelyek ma már nincsenek forgalomban. A múzeumokban általában borkóstolás és -vásárlás is lehetséges. Magyarországon az első a Budafoki Bormúzeum volt. A világhírnévre szert tett múzeumot 1904-ben a Magyar Királyi Pincemesteri Tanfolyam tanpincéjének pincefülkéjében (Budafok, Kossuth Lajos u. 84.) Rácz Sándor és Pettenkoffer Sándor létesítette. A múzeum anyagát főként az állami szőlőtelepek és vincellériskolák Budafokra beszállított termése, a bortermelőktől vásárolt (elsősorban 19. századi évjáratú) kimagasló minőségű borok és az ún. Föld körüli borok (az iskola által kezelt, {IV-688.} palackozott borok, amelyeket kísérleti célból utaztattak a Föld körül) képezték. A múzeum begyűjtötte a Buda–sas-hegyi borvidék filoxéravész előtti ritkaságait is, de megtalálhatták itt a kitűnő évjáratú (1901) Beregszászi aszút is. Legrégebbi kincse az 1811. évi tokaji aszúesszencia, az ún. Üstökös aszú volt. 1934-ben több mint 120 borfajtát őriztek. A múzeumi borok szakszerű gondozásban (dugócsere 10 évenként, esetleges átpalackozás) részesültek. Az 1944 decemberében, a háború következtében elpusztult múzeum helyett 1945 után Scholtz Albin szeretett volna újat nyitni, de az államosítás (1948) ezt lehetetlenné tette. Jelenleg a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet mellett a nagyobb pincegazdaságok tartanak fenn bormúzeumot.