Fellendülés és differenciálódás 1975-től

Az eddigi látszólagos – valójában monolitikus és eszmeileg zárt – megújulást valódi differenciáció követte, melyben egyszerre jelenik meg a nyíltan nyugati szakmai orientáció, a képző intézmények sokrétűvé válása (szakképzés, pszichológusképzés beindítása Debrecenben és Pécsett), és a szakma létszámában is minőségileg megváltozik. Az 1960-as évek elejéhez képest néhány tucatról kétezerre emelkedik az 1990-es évek végére a pszichológusok száma. Fokozatosan csökkent az ideológia szerepe, melynek következtében újjáélednek az eddig rejtőzködő, informális hálózatokban továbbélő irányzatok (pszichoanalízis), és megjelennek az új, külföldön már a hétköznapi élet szerves részévé vált önsegítő és egyéb, a pedagógiához, a klinikumhoz és az üzleti élethez kapcsolódó csoportos módszerek (Névtelen Alkoholisták, önismereti és kommunikációs csoportok).