Az ókortudomány műhelyei

A Magyar Tudományos Akadémia Ókortudományi Tanszéki Kutatócsoportját 1958-ban hozták létre. (Vezetői: Trencsényi-Waldapfel Imre [1958–1968], Harmatta János [1968–1988], Maróth Miklós [1988–]). A Kutatócsoport feladata kettős: egyfelől a görög-római irodalom és művelődés meghatározott kérdéseinek vizsgálata (ennek eredményei hazai és külföldi folyóiratokban, tanulmányok formájában jelentek és jelennek meg), másfelől A magyarországi középkori latinság szótárának készítése.

A Budapesti Philologiai Társaság (1874–1948) célját alakulásakor Ponori Thewrewk Emil így jelölte meg: Társaságunk célja… oda törekedni, hogy közöttünk a philologiai módszer minél jobban lábra kapjon, s hogy a philologiai tudományt Magyarországon, amennyire tőlünk telik, virágzásnak indítsuk. Kezdettől felölelte a klasszika-filológiát, a modern filológiát, valamint a magyar irodalom és művelődés kutatását. (A Társaság elnökei: Ponori Thewrewk Emil [1874–1901], Heinrich Gusztáv [1901–1922], Némethy Géza [1922–1933], Láng Nándor [1935–1940], Huszti József [1941–1947]). A Társaságot 1948-ban – mint más társaságokat is – feloszlatták. Mivel új társaságot egyelőre nem lehetett létrehozni, 1954–1956 között A Magyar Tudományos Akadémia Klasszika-filológiai Főbizottsága mellett működő munkaközösség neve alatt tartattak havonként felolvasóülések. – 1958. március 27-én alakult meg az Ókortudományi Társaság. (Első elnöke: Marót Károly, alelnökei: Moravcsik Gyula és Trencsényi-Waldapfel Imre, főtitkára: Harmatta János; további elnökei: Marót Károly [1958–1963], Moravcsik Gyula [1964–1969], Trencsényi-Waldapfel Imre [1970], Harmatta János [1971–1990], Ritoók Zsigmond [1991–1997], Kákosy László [1997–). A társaság célja az ókortudomány művelésének és népszerűsítésének elősegítése. E célból havonta felolvasóüléseket tart; latin nyelvből középiskolások számára, akik koruknál fogva még nem vehetnek részt az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyen (melynek rendezésében a Társaság szintén közreműködik) ugyancsak országos tanulmányi versenyt rendez; 2–3 évente vándorgyűléseket tart; jutalmakat ad.

Heinrich Gusztáv

Archaeologiai Értesitő (1896)

A magyar ókortudományi kutatások eredményei az alábbi folyóiratokban jelennek meg: az Archaeologiai Értesítő (megjelenik 1868-tól; szerkesztői: Rómer Flóris [1868–1872], Henszlman Imre [1873–1880], Pulszky Károly [1881–1884], Hampel József [1885–1913], Nagy Géza [1914], Varjú Elemér [1915–1922], Hekler Antal [1923–1939], Alföldi András [1940–1945], Láng Nándor [felelős kiadó, 1946–1948], Szilágyi János [1949–1952], nem megállapítható [1953–1959], Fülep Ferenc [1960–1986], Fodor István [1987–]) magyar nyelven közöl tanulmányokat, ásatási beszámolókat, könyvbírálatokat a régészet (nemcsak az ókori régészet) köréből. – A Budapesti Philologiai Társaság folyóirata, az Egyetemes Philologiai Közlöny (1877–1948; szerkesztők: Ponori Thewrewk Emil és Heinrich Gusztáv [1877–1891], Némethy Géza és Pecz Gedeon [1893–1901], Katona Lajos [1902–1905], Császár Elemér és Láng Nándor [1906–1913], Bleyer Jakab és Láng Nándor [1914–1922], Förster Aurél és Thienemann Tivadar [1923], Förster Aurél és Koszó János [1924–1925], Kerényi Károly és Koszó János [1926–1934], Huszti József és Eckhardt Sándor [1935–1948]) magyar nyelvű tanulmányokat, kritikákat közölt, 1935-től rendszeresen idegen nyelvű kivonatokkal. – Az Acta Antiqua {V-283.} Academiae Scientiarum Hungaricae (1951-től; szerkeszti: Trencsényi-Waldapfel Imre [1951–1970], Harmatta János [1971–1991], Ritoók Zsigmond [1992–]) a Magyar Tudományos Akadémia idegen nyelvű folyóirata, amely tanulmányokat, ritkábban könyvbírálatokat közöl latin, angol, francia, német, olasz, orosz nyelven az ókortudomány köréből. – Az Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae (1951-től; szerkeszti Moravcsik Gyula [1951–1968], Castiglione László [1969–1984], Gabler Dénes [1985–]) a Magyar Tudományos Akadémia idegen nyelvű folyóirata, tanulmányokat, ásatási beszámolókat, könyvbírálatokat közöl angol, francia, német, orosz nyelven a régészet (nemcsak az ókor régészete) köréből. – Az Antik Tanulmányok (1954-től; szerkeszti: Moravcsik Gyula [1954–1973], Harmatta János és Töttössy Csaba [1974–1991], Harmatta János és Borzsák István [1992], Borzsák István [1993–1998], Harmatta János [1999–]) az Ókortudományi Társaság magyar nyelvű folyóirata, tanulmányokat, könyvbírálatokat, a Társaság életével, működésével kapcsolatos írásokat és iratok szövegét, ókori szövegek magyar fordításait közli. – Az Acta Classica Universitatis Debreceniensis (1965-től; szerkeszti: Borzsák István [1965–1970], Borzsák István és Sarkady János [1971–1978], Havas László és Sarkady János [1979–1986], Havas László [1986–]) tanulmányokat közöl hazai és külföldi szerzőktől angol, francia, német, olasz nyelven az ókortudomány köréből.

Eckhardt Sándor

A magyar ókortudomány szakirodalmi termését veszik számba a következő bibliográfiák: Moravek Endre: A magyar klasszika-filológiai irodalom bibliográfiája 1901–1925. (Bp., 1930); Borzsák István: A magyar klasszika-filológiai irodalom bibliográfiája 1926–1950. (Bp. 1952); Ritoók Zsigmond: A magyar ókortudomány bibliográfiája 1951–1975. (Bp. 1986); Bellus Ibolya: A magyar ókortudomány bibliográfiája 1976–1990. (Bp. 1996). – A magyar ókortudomány átfogó tudománytörténete még nem született meg, előmunkálatként néhány életrajz, részterületi áttekintés és helyzetértékelés jelent meg (például: Szilágyi János György: Trencsényi-Waldapfel Imre. [Antik Tanulmányok, 1970]; Szilágyi János György: Kerényi Károly emlékezete. [Antik Tanulmányok, 1973]; Szilágyi János György: Paradigmák. [Bp., 1982]; Borzsák István: Ábel Jenő. [Bp., 1981]; Ritoók Zsigmond: Ponori Thewrewk Emil. [Bp., 1993]; Ritoók Zsigmond: Ókortudományunk helyzete és lehetőségei. [Magyar Tudomány, 1993]; Olajos Terézia: A magyarországi bizantinológia a XX. században. [Kelet és Nyugat között. Történelmi tanulmányok Kristó Gyula tiszteletére. Szeged, 1995]; Ritoók Zsigmond: Az ókortudomány fogalmának változásai. [Bevezetés az ókortudományba. Szerk. Havas László. Debrecen, 1998]).