A kisipar változó szerepe

Az ipar össztevékenységének még 1980-ban is mindössze 0,7%-át végezte a magánkisipar. Ez az arány 1982-re is mindössze 1,3%-ra nőtt. A magánkisiparban {II-614.} foglalkoztatottak száma pedig az összipari foglalkoztatottaknak 3,2%-a volt az 1980-as évek elején.

Az ipari tevékenységet végző főfoglalkozású kisiparosok száma jelentősen változott ebben az időszakban: 1960-ban még több mint 64 ezer fő volt, 1970-re közel 42 ezerre csökkent, majd 1977-ben a mélyponton mindössze 29 381 főfoglalkozású kisiparos működött. Ettől kezdve növekedett a főfoglalkozású kisiparosok száma: 1983-ra 34 ezer főre. Megjelent azonban néhány új foglalkoztatási forma az 1970-es években. Ezek egyike a nyugdíjas kisiparosok foglalkoztatása.

1978-ban több mint 6200 nyugdíjas működött, 1983-ban több mint 9000 fő. Ugyanakkor kisipari engedélyt kaptak mellékfoglalkozásként olyan személyek is, akik főfoglalkozásban az állami vagy a szövetkezeti ipar területén tevékenykedtek. A mellékfoglalkozású kisiparosok száma már 1970-ben meghaladta az 5800-at, 1978-ra 9700-ra és 1983-ra 15 ezer fölé nőtt.

Egyidejűleg bővült – bár az előzőeknél kisebb mértékben – a kisipari alkalmazottak száma. Érdemes megjegyezni, hogy e tekintetben törésmentes volt a fejlődés, hiszen 1960-ban csaknem 6900 alkalmazott dolgozott a kisiparosoknál, 1970-ben 7700, számuk 1978-ra 7800-ra és 1983-ra 8600 főre növekedett. A kisiparban képzett szakmunkástanulók aránya az 1960–1970-es években ugrásszerűen csökkent. 1960-ban még több mint 10 ezer szakmunkástanulót képeztek ipari foglalkozású kisiparosok, 1970-ben 7200-at, számuk azonban az évtized végére 1500 alá apadt.

A kisipar tevékenysége eléggé szerteágazó volt, és összetétele jelentős mértékben átalakult. 1960-ban az ipari tevékenységet végző főfoglalkozású kisiparosoknak igen nagy hányada szabó vagy textilruházati ipar területén ehhez hasonló tevékenységet végző kisiparos volt, közel 15 500 fő. Nagyon sok volt a cipész, cipőjavító, több mint 11 ezer fő. A szabók, textilruházati tevékenységet végzők száma azonban az 1980-as évek elején már 8 ezer fő alá csökkent, a cipészek száma pedig még az 1100 főt is alig érte el. Megjelentek viszont új szakmák, amelyek iránt nagyobb volt az igény. Így például az autójavítás területén a magánkisipar már az 1970-es években igen jelentős szerepet játszott, és ez 1980-as évek elején sem csökkent. Nőtt a műanyag-feldolgozó kisiparosok száma is, és egyre nagyobb hányadban dolgoztak kisiparosok a lakosság más javítási-szolgáltatási igényeinek kielégítése érdekében. (Például 1982 végén a 2241 főfoglalkozású és 355 nyugdíjas villanyszerelő mellett 5142 fő végzett ilyen tevékenységet munkaviszonyuk megtartása mellett mellékfoglalkozásként.)

Az 1960-as évek során, az 1970-es évek elején, csökkent a kisipari termékek konvertibilis elszámolású exportjának növekedési üteme, ebben az időszakban mind kevesebb kézműipari jellegű, művészi kivitelű és a tőkés piacon keresett terméket állítottak elő kisiparosaink. Ez a folyamat az 1970-es évek végén megfordult, és ezt állami kedvezmények is elősegítették. Növekvő mértékben exportáltak kisiparosok tőkés piacokra is és termékeik túlnyomó többségével a vásárlók elégedettek voltak. A kézműves jellegű, hagyományos termékek mellett újfajta művészi kivitelű kisipari termékek is megjelentek. A kereslet ezen a területen még a recesszió éveiben sem csökkent.

A magánkisipar tevékenysége iránti igény főként vidéken és a kisebb közigazgatási egységek területén növekedett. Az 1970-es évek végén az összes (nemcsak ipari, hanem más profilú) kisiparosok közel 80%-át vidéken foglalkoztatták. A nyugdíjas és a mellékfoglalkozású kisiparosok döntő többsége is vidéken tevékenykedett. Szerepük sok esetben hiánypótló volt.