{IV-26.} A magyar matematikai kutatások 1945–1970 között

A II. világháború után igen nehéz körülmények között indult el újra a matematikai élet is. A Bolyai János Matematikai Társulatot 1947-ben alapították meg Szegeden a régi Matematikai és Fizikai Társulat helyett. 1947-ben Soós Paula és Surányi János újraindították a Középiskolai Matematikai Lapokat. Ugyancsak 1947-ben élesztették újra az Eötvös- (Kürschák-) versenyt is. 1950-ben indították el az Arany Dániel- és a Középiskolai Tanulmányi Versenyeket (akkor Rákosi Mátyás Középiskolai Tanulóveresenyek néven). 1949-ben szervezték először a Schweitzer Miklós-versenyt egyetemisták számára, amely egyedülálló abban a tekintetben, hogy a versenyzőknek 10 nap alatt 10 feladatot kell megoldania akárhol, de külső segítség nélkül. A Bolyai János Matematikai Társulat számos díjat alapított a kimagasló szakmai teljesítmények jutalmazására. A Beke Manó-díjat a matematika oktatásáért és népszerűsítéséért, a Grünwald Géza-díjat az elméleti, a Farkas Gyula-díjat pedig az alkalmazott matematikában elért jelentős eredményekért adományozzák. A Szele Tibor Emlékérmet azok a kiemelkedő iskolateremtő matematikusok kapják, akik a legtöbbet segítették az ifjú matematikusok pályakezdését. 1949-ben a Bolyai János Matematikai Társulat Turán Pál szerkesztésében elindította a Matematikai Lapokat. 1950-ben indult meg az MTA idegennyelvű lapja az Acta Mathematica Academiae Scientiarium Hungaricae, 1951-ben A Magyar Tudományos Akadémiai Matematikai és Fizikai Tudományok Osztályának Közleményei (III. Osztály Közleményei). 1949-ben indult meg Debrecenben a Publicationes Mathematicae c. folyóirat. A matematika oktatását segítette A Matematika Tanítása (1953–1956, 1958–1990) c. folyóirat is.

A kommunista hatalomátvétel több tekintetben segítette a matematikai kutatásokat, annak ellenére, hogy a tudományos életben is jelentkezett az ideológia túltengése és a pártirányítás. Az 1949-ben erőszakkal átszervezett Magyar Tudományos Akadémián létrehozták a Matematikai és Fizikai Tudományok Osztályát (III. Osztály), amelybe sok kiváló matematikust választottak be. A III. Osztály elnöke Riesz Frigyes lett. Korábban az MTA-nak nem volt ilyen osztálya. A meghirdetett pártcéloknak és a szovjet mintának megfelelően növelték a felsőoktatás keretlétszámát, az egyszakos egyetemek és főiskolák számát. Ez megnövelte a matematikusok iránti igényt is. Rényi Alfréd vezetésével 1950-ben létrehozták az MTA Alkalmazott Matematikai Kutató Intézetét, amelyet 1955-ben Matematikai Kutató Intézetté (MKI) szerveztek át. 1951-ben szovjet mintára megindították a tudományos minősítés új rendszerét. A pártirányítás, a szovjet ideológia és befolyás azonban a matematikai tudomány fejlődését csak részben hátráltatta, eltekintve talán a számítástudományi kutatásoktól, amelyet az 1950-es évek elején még burzsoá áltudománynak tartottak. 1960-ban megalapították az MTA Számítóközpontját, a mai Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézet (SzTAKI) elődjét. Ezzel a hazai számítástechnikai (informatikai) és számítástudományi kutatások, ha jelentős késéssel is, de elindultak. 1970-ig jóformán minden egyetemen létesült számítóközpont és megkezdték a kapcsolódó számítástudományi és alkalmazott matematikai kutatásokat is. A matematikusok képzésében is változások történtek. A matematika szakos tanárképzés mellett a budapesti, debreceni és szegedi tudományegyetemeken elkezdődött az alkalmazott matematikus- és matematikusképzés is. A szovjet matematikával való szoros kapcsolatok előnyöket is hoztak a hazai tudományos életnek. A Szovjetunió a II. világháború után (a fegyverkezési versenynek {IV-27.} köszönhetően) tudományos nagyhatalom volt, a matematika bizonyos területein (valószínűségszámítás, differenciálegyenletek, funkcionálanalízis, optimális vezérlés, algebra stb.) első volt a világon. A hidegháború éveiben, amikor a nemzetközi tudományos kommunikáció is erősen korlátozott volt, a két világrendszer határán való lét lehetőséget kínált a nyugati és keleti matematika egyidejű megismerésére. A II. világháború utáni politikai rendszerváltás miatt sokan elhagyták az országot. Így történt ez 1956-ban is. Az 1960-as években kezdődő enyhülés időszakában is sok kiváló matematikus (köztük Aczél János, Fuchs László) hagyta el az országot. A hazai matematikai konferenciák 1950-ben kezdődtek az I. Magyar Matematikai Kongresszussal. 1960-ban rendezték a II. Magyar Matematikai Kongresszust. Az 1960-as évek végétől a Bolyai János Matematikai Társulat rendszeresen szervez konferenciákat. A nagy nemzetközi elismerésre szert tett Bolyai-konferenciák anyagát sokáig (kb. 1990-ig) a North-Holland kiadó publikálta külön erre a célra létrehozott sorozatában. 1966-ban indult útjára a Matematikai Kutató Intézet Studia Scientiarium Mathematicarum Hungaricae c. nemzetközi folyóirata Ugyancsak kiemelésre méltó, hogy 1945 után a magyar matematikusok számos nemzetközi sikert aratott és az adott területen meghatározó monográfiát írtak a hazánkban művelt kutatási területeken. Az utánpótlás nevelésében fontos szerepet játszott az, hogy az 1960-as évek közepén egyre több középiskolában volt speciális matematika tantervű osztály. 1959-től Magyarország is bekapcsolódott a Nemzetközi Matematikai Diákolimpiákba.

A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) és a szegedi József Attila Tudományegyetem (JATE) mellett a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem (KLTE) nemzetközileg elismert kutatási centrummá vált. A Matematikai Kutató Intézet mellett sok kutató dolgozott az MTA SzTAKI-ban, valamint az egyetemi és nem egyetemi számítóközpontokban is. Az 1970-es évekre a magyar matematikai élet létszámban, szervezetében, szakmai autonómiájában és nemzetközi kapcsolatrendszerében is megerősödött. Felnőtt az a tudósgárda, amelyik az 1970-es években átvette a stafétabotot a két világháború közt indult nagy nemzedéktől.

A korábban külföldre távozott matematikusok többsége tartotta a kapcsolatot a hazai matematikai élettel, ezáltal is segítve az itthoni munkát. Felnőtt azonban egy Magyarországon született, de fiatalon kivándorolt, ill. első generációs külföldi magyar matematikusnemzedék is, amelyik ugyancsak jelentős tudósokat adott a világnak. Közülük talán Halmos Pál, Kemény János, Lax Péter, Varga Richárd és Kálmán Rudolf neve a legismertebb.