A csillagászat tudománya

A csillagászat (asztronómia) az égitestekkel, illetve a Világegyetemben található anyag mozgásával, eloszlásával, fizikai állapotával, összetételével, fejlődésével foglalkozó természettudomány. Tárgya a Naprendszerben található valamennyi kozmikus test (meteor, kisbolygó, üstökös, hold, bolygó), a Nap és a csillagok, a bolygóközi és a csillagközi anyag, a csillaghalmazok, galaxisok, galaxishalmazok és a szuperhalmazok, a fentiekbe beleértve a Föld naprendszerbeli mozgását is.

A 20. században a csillagászat egyre gyorsuló fejlődésen ment és megy keresztül, elsősorban a hozzá kapcsolódó tudományok (fizika), valamint a technológia (elektronika, digitális technika) előretörésének köszönhetően. Részben emiatt szokás a csillagászatot klasszikus, illetve modern csillagászatra osztani. A klasszikus csillagászathoz tartozik az égitestek helyzetének mérésével foglalkozó asztrometria, az égbolton megfigyelhető látszólagos mozgásokat leíró szférikus (gömbi vagy pozíciós) csillagászat, az égitestek mozgásának elméletével és dinamikájával foglalkozó égi mechanika, valamint a csillagászati megfigyelésekhez használt műszerek elmélete és gyakorlata. Ezek a szakterületek mind a felhasznált módszerekben, mind eredményeik pontosságában jelentősen fejlődtek az utóbbi évtizedekben. A modern csillagászatot alkotó részterületek a csillagok anyagi összetételével, belső felépítésével, fejlődésével foglalkozó asztrofizika, az ehhez szorosan kapcsolódó napfizika, a galaxisok és galaxishalmazok térbeli szerkezetét, összetételét, távolságát, életkorát, dinamikai tulajdonságait, aktivitását elemző extragalaktikus csillagászat, a Naprendszer és az égitestek keletkezésévek foglalkozó kozmogónia, az Univerzum egészének keletkezését, fejlődését vizsgáló kozmológia.

A csillagászatot az 1860-as években forradalmasította a Gustav Robert Kirchoff és Robert Wilhelm Bunsen által felfedezett színképelemzésnek az alkalmazása, s ezzel az asztrofizika megszületése. A színképelemzés révén az égitestekről a Földre érkezett fény színképi információjának a megfejtésével lehetőség nyílt a kozmoszban lezajló fizikai folyamatok részletes vizsgálatára. A modern csillagászatban a hangsúly a spektroszkópiára tevődött át, amelyben jelentős szerepet kapnak az elektromágneses sugárzás nem látható tartományaiban való mérések (rádió-, infravörös-, ultraibolya-, röntgen-, gammacsillagászat). Ennek egy részét továbbra is földi megfigyelőállomásokról, illetve a felbocsátott mesterséges holdakról elvégzett mérésekkel végzik. A csillagászat robbanásszerű fejlődése a 20. század második felében nyilvánvalóvá tette a rokon tudományokkal (matematika, fizika, meteorológia, földtudományok, technika, orvostudomány, kémia stb.) való mind szorosabb összefonódást is.