Oktatás és oktatók

Egy-egy ország kohászatának fejlődését a nyersanyagbázison és a közgazdasági viszonyokon túl az dönti el, vannak-e nagy tudású, nagy koncepciójú és helyes gyakorlati érzékű szakemberei.

id. Kerpely Antal (1837–1907) és Borbély Lajos (1843–1923) vaskohászmérnökök mintegy 40 éven át voltak a magyar vaskohászat vezéregyéniségei. A selmeci főiskola 1868-ban Kerpelyt megbízta tanárnak a vas- és fémkohászati tanszékre. A tanszék 1872-ben kettévált, Kerpely lett a vaskohászat professzora (1881-ig). Megírta a Vaskohászat kézikönyvét (1873–1874). Olyan nemzetközi hírnévre tett szert, hogy meghívták a Freibergi Bányászati Főiskolára professzornak, de ő itthon maradt. Húsz éven át ő szerkesztette a Lipcsében évente megjelenő Berichte über die Fortschritte der Eisenhüttentechnik sorozatot. 1871-ben az MTA tagja lett. 1881-től az állami vasgyárak vezérigazgatója. Borbély Lajos (1843–1923) több vasmű tervezője és irányítója volt (Salgótarján, Ózd).

A forgórostélyos gázgenerátor feltalálója ifj. Kerpely Antal.

A selmeci főiskolán id. Kerpely utódai a Vaskohászati Tanszék élén Soltz Vilmos és Barkai Béla. A főiskola Sopronba költözött, a tanszéket Cotel Ernő (1879–1954) vezette (1923–1944), aki előtte a korompai durvahengermű vezetője volt. A nagy gyakorlati tapasztalatú és tudású Zsák Viktor (1889–1967) a tanszéket 1946–1955 között vezette. 1952–1955 között Miskolcra költözött a tanszék. Miskolci professzorok: Szele Mihály, Balsay István, Simon Sándor, Farkas Ottó. A jelenlegi tanszékvezető Tóth Lajos Attila.

A Vaskohászattani Tanszékből kivált Fémkohászattani Tanszék neves tanárai: Faller Károly 1894–1913 és Széki János 1913–1952 között. Székit Horváth Zoltán követte, jelenleg Török Tamás a tanszékvezető. Szintén a Vaskohászattani Tanszékből vált ki az Öntészeti Tanszék 1965-ben Nándori Gyula vezetésével, jelenlegi vezetője Szalai Gyula.

A soproni főiskolai, majd egyetemi karok nagy tudású professzorai közül megemlítendő Boleman Géza (1876–1961) az elektrotechnika, Romwalter Alfréd a kémia és Kövesi Antal a mechanika és hidraulika tanára. Boleman és Kövesi kiváló tankönyvszerzők voltak. Romwalter akadémikus lett, 1949-ben akadémiai tagságától megfosztották, és csak 1989-ben (halála után) rehabilitálták.

Romwalter Alfréd

A doktorrá avatási jogot elég későn kapta meg a soproni kar, az első doktorok között volt Nahoczky Alfonz és Verő József (1934). A kart 1933/34-ben a József műegyetemhez csatolták.

A kohászati tudomány meghatározó műhelyeivé vált a Fémtani, a Kohógéptani és a Tüzeléstechnikai Tanszék. A Fémtani (régebbi nevén Metallográfiai, illetve Fémtechnológiai) Tanszék mint alapítványi tanszék jött létre 1923-ban Sopronban. 1952–1955-ben átköltözött Miskolcra, 1968-ban lett a tanszék neve Fémtani Tanszék. A tanszék nemzetközi hírű első professzora 1940–1968 között, majd a budapesti Vasipari Kutató Intézet igazgatója 1968-tól Verő József(1904–1985) vaskohómérnök volt, aki a hazai metallográfiai, majd később a hazai fémtani kutatás megteremtője és hosszú évtizedeken át meghatározó személyisége. Az 1930-as évek elején meghatározta és értelmezte a Mn-bronzok és a P-bronzok háromalkotós egyensúlyi diagramjának gyakorlati szempontból fontos részleteit. Eközben {IV-181.} alkalmazta a termikus analízis módszerét és kidolgozta a mikroszkópos képek mennyiségi értékelésének technikáját. Vezetőképességi méréseket is végzett a saját maga által előállított mintákon (Zeitschrift für anorganische und allgemeine Chemie, 1934). A legújabb egyensúlyi diagramgyűjtemények még ma is hivatkoznak első munkáira. Még az 1930-as évek közepén kezdte el dermedéssel kapcsolatos vizsgálatait. Az Al-Si-ötvözetek vizsgálata kapcsán számszerűen is jellemezni tudta a repedékenységi hajlamot. A dermedési folyamatok vizsgálatát a normális és inverz dúsulás jelenségének kutatásával folytatta, amelynek eredményei szintén nemzetközi visszhangot váltottak ki (1938). Ebben az időszakban teljesedik ki kvantitatív metallográfiai tevékenysége és az addig szinte kizárólagosan használt planimetrálás helyett bevezette a lineáris elemzés módszerét, amely végül is az első kvantitatív metallográfiai berendezések, az ún. integráló asztalok elvi alapját képezte. A titánnal mikroötvözött szerkezeti acélok fejlesztése kapcsán elért eredményei pl. az Erzsébet híd újszerű konstrukciójában öltöttek testet. Szakmai tevékenysége szerves részének kell tekinteni szak- és tankönyveit, ezek közül is a több kiadást megért, és még mindig széles körben használt Fémtant (később Káldor Mihállyal közösen) és a több mint negyven évvel ezelőtt megjelent, kétkötetes Ipari vasötvözetek metallográfiáját, amely mind a mai napig a hazai vaskohászati szakemberek bibliájának számít. A „fémtan” elnevezést is ő alkotta.

A Fémtani Tanszék vezetésében Káldor Mihály és Tranta Ferenc voltak az utódai, jelenleg Roósz András a vezető. A tanszék az Anyagtudományi Intézet részévé vált a Miskolci Egyetemen, igazgatója Bárczy Pál professzor, akinek munkásságára a NASA is felfigyelt. Vezetése alatt megépült egy kiválóan szerkesztett ún. űrkemenceegység.

Zorkóczy Béla a Miskolci Egyetem Mechanikai Technológia Tanszékének alapítója. A nagyszilárdságú szerkezeti acélok fejlesztése a Magyarország által Egyiptomba szállított és szerelt heluáni híd anyagával kezdődött az 1950-es évek közepén. Az acél hegesztési kísérleteit Zorkóczy professzor irányította. Elsőként oktatta a hőkezelést és a hegesztést az ún. C-görbe felvétele és a hegesztés kutatása területén is. Európában elsőként gyártott ötvözetben szeghuzalra felvitt bevonatban levő ötvözőkkel erősen ötvözött heganyagot. A titán alkalmazásával Mihala Ferenc foglalkozott.

A Miskolci Egyetem címzetes egyetemi tanára Millner Tivadar akadémikus volt, aki a diszlokációk (hibahelyek) és az elméleti anyagtudomány jelentőségére hívta fel a figyelmet.

Az Általános és Vasgyári Géptan Tanszék Selmecbányán 1872-ben alakult meg Farbaky István vezetésével. Őt 1892-ben Herrmann Emil követte, majd 1902–1911 között Herrmann Miksa. Utódai Láng Károly és Kápolnai Pauer Viktor. 1924–1934 között Pattantyús Ábrahám Imre volt a tanszékvezető, ekkor vette fel a tanszék a Kohógéptani Tanszék nevet. Pattantyús Ábrahám Imre a Rimamurány–Salgótarjáni Vasmű műszaki igazgatójaként és a győri Magyar Waggon- és Gépgyár vezérigazgatójaként (1934–1951) kiváló kohómérnöki irányító munkát végzett. A Miskolci Egyetemen 1951–1956 között ismét egyetemi tanár. Új módszereket dolgozott ki a meleghengerlés számításához.

Geleji Sándort (1898–1967) 1946-ban nevezték ki egyetemi tanárrá. A tanszék Miskolcra költözésekor vette fel a Kohógéptani és Képlékenyalakítástani Tanszék nevet. Geleji a kovácsolás, hengerlés, húzás alakítástechnikai paramétereit kutatta. 1950-től akadémikus. Utóda Kiss Ervin volt.

Miskolcon Anyagtechnológiai Intézet vette át a tanszék oktatási és kutatási profilját. (Vezetők: Reisz Gyula, Kovács Károly és Gönze László).

{IV-182.} A Tüzeléstani Tanszék Balázs István vezetésével 1923-ban alakult meg Sopronban. A tüzeléstan tárgyat előzőleg is évtizedeken át oktatták (többek között Kerpely Antal és Barlai Béla). Barlai 1912-ben Tüzeléstan tankönyvet írt. Diószeghy Dániel 1942–1968 között vezette a tanszéket. Utódai Antal Boza József (1932–1975), majd Farkas Ottóné Mayr Klára voltak. A Tüzeléstani Tanszék a Hőenergiagazdálkodási Intézet része, Szűcs István vezetésével. Kihelyezett tanszékként működik az Energiahasznosítási Tanszék, Palotás Árpád vezetésével.

A Kohó- és Gépipari Minisztérium Miskolcon 1958-ban létrehozta Hőtechnikai Kutatóállomást, amely 1963-tól Tüzeléstechnikai Kutatóintézet (TÜKI) néven működött. 1985-ben Tüzeléstechnikai Kutató és Fejlesztő Vállalat, 1994-ben Tüzeléstechnikai Kutató és Fejlesztő Rt. lett. Főbb tevékenységei: ipari kemencék, olaj- és gázégők, tüzelőberendezések tervezése, fejlesztése, égéselméleti, lángelméleti kutatások, energiaracionalizálás, hőtechnikai mérések, hőátadás, hősugárzás mérése, elmélete. Vezetői: Bíró Attila, Palotás Árpád, Kapros Tibor.

A Dunai Vasmű nagy kapacitású kokszoló gyáregységét hosszú időn át Szmicsek Sándor vezette. A Dunai Vasmű fejlesztéseiről, valamint általában a hazai vaskohászatról Sziklavári János a diósgyőri gyár, majd a Kogépterv tervező iroda főmetallurgusa írt figyelemre méltó tanulmányokat. Irányította a dunaújvárosi és diósgyőri új acélmű tervezését.

A Dunaferr új, komputerizált nagyolvasztója, a konverter kombinált fúvatása, az üstkemence, az acélvákuumozó, az öntőgép szabályozásainak kiépítése, a lemez- és szalaghorganyzó és legfőképpen a meleghengermű fejlesztése európai színvonalat ér el. A legújabb fejlesztés (1999) egy új, teljesen automatizált oxigéngyár, amelynél az oxigén és nitrogén aránya is beállítható.

A kohászok régi, és a mai napig is működő szervezete az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület. Folyóirataik: Bányászati és Kohászati Lapok Kohászat, az Acta Technica, a Nehézipari Műszaki Egyetem Közleményei, újabban a Miskolci Egyetem Közleményei.

Budapesten látogatható a Ganz Öntödei Múzeum.