A gépészeti tudomány szakosodása, új gépészkarok megjelenése

A BME gépészkari tanszékeinek tudományos munkássága röviden a következőképpen foglalható össze.

A Műszaki Mechanika Tanszék elméleti kutatásokat folytatott a rugalmasságtan, a képlékenységtan és a lengéstan területén. A méréstechnika több ágában végeztek fejlesztő munkát (feszültségoptika, lengéstani vizsgálatok és analóg számítógépek mechanikai alkalmazásai). Torziós lengőrendszereket vizsgáltak, e területen módszereket dolgoztak ki ipari nemlineáris feladatok megoldására. A tanszéken Búzás Lajos és Filemonné Kocsics Erzsébet a mechanizmusok elméletével foglalkozott behatóan. A tanszék legnagyobb hírű tudósa Reuss Endre és Muttnyánszky Ádám volt. Reuss nevét a világ összes műszaki mechanika szakkönyve említi, mint a Prandtl–Reuss-elmélet egyik megalkotóját.

Muttnyánszky Ádámot (1889–1976), a pilisvörösvári bányák gépészmérnökeként Herrmann Miksa hívta meg a József Műegyetemre, tanárnak. 1942–1959 között tanszékvezető. Három nagy tankönyve közül a Statika 1951–1964 között 8 kiadást, a Szilárdságtan, valamint a Kinematika és kinetika 5 kiadást ért meg (1956–1981, illetve 1957–1966 között).

A Gépelemek Tanszék kutatásainak középpontjában a fogaskerekek élettartamának vizsgálata és a fogazásgeometria állt. A vizsgálatokat fém, és műanyag fogaskerekekre is kiterjesztették. Vizsgálták az anyagkifáradást sikló- és gördülőcsapágyaknál. A tanszék fáradhatatlan vezetője 1940–1968 között Vörös Imre volt.

A Hőenergetika Tanszéket Heller László alapította 1951-ben és vezette 1976-ig.

A műszaki hőtan, a hőátvitel és a hőenergetika területén végzett a tanszék jelentős tudományos munkát. Munkatársai az energetikai folyamatok entrópiaanalízisével, a gázturbinák ipari alkalmazásával, hűtő- és mélyhűtési technológiákkal, valamint hőszivattyúkkal foglalkoztak. Heller előadásain sokszor élénk párbeszédet folytatott a hallgatókkal. Előadásait sok végzett, sőt idős mérnök is látogatta. Heller, mint a Heller-rendszerű hűtőtorony feltalálója, világhírt szerzett.

A Hőerőművek Tanszéket Lévai András alapította és vezette évtizedeken át. A tanszéken az erőműépítés korszerű irányzatait, az atomerőművek hazai alkalmazási lehetőségeit kutatták.

Az Épületgépészeti Tanszéket Macskássy Árpád alapította és vezette hosszú időn át. A tanszéken a központi fűtésekkel, a szellőzéssel és a klímaberendezésekkel foglalkoztak. Nemzetközileg elismert munkát fejtett ki a tanszék a sugárzó fűtések területén és az épületfizikában.

A Kalorikus Gépek Tanszék Komondy Zoltán professzor vezetésével (1946–1957) elsősorban a hűtőgépek, a hűtéstechnika kérdéseit tanulmányozta; az ipari fejlesztés egyik bázisává vált. A tanszék {IV-193.} eredeti neve (1946–1957) Gőzgépek és Hűtőgépek Tanszék volt. Komondy halála után (1957) Brodszky Dezső vette át a tanszék irányítását. Ettől kezdve a tanszék oktatóinak figyelme a gázturbinák, a turbófeltöltés és a dízelmotorok felé fordult. 1971-től 1989-ig a tanszékvezető Bassa Gábor, aki főleg tüzeléstechnikával, illetve szénporégőkkel foglalkozott.

Az Aerodinamika (később Áramlástan) Tanszék alapítója Abody Előd mérnök (1896–1949), a műegyetemi Aerotechnikai Intézet vezetője (1940–1946). Abody utódja a tanszéken 1950–1972 között Gruber József (1915–1972) volt.

A tanszék a körrács lapátjai körül kialakuló sebességeloszlás számításával, valamint az előírt sebességeloszláshoz tartozó lapátalak kiszámítására dolgozott ki világviszonylatban új elméleti módszert. A módszert átalánosították összenyomható közegre is, ezáltal nagymértékben javították a ventilátorok hatásfokát.

Az Ábrázoló Geometria Tanszéket Strommer Gyula, a Matematika Tanszéket Egerváry Jenő, majd Borbély Samu vezette.

A Fizikai Tanszék élén Pogány Béla után Gombás Pál állt; a tanszék 1949-ben a Villamosmérnöki Karhoz került.

A Vízgépek Tanszék jogelődje a Szállítóberendezések és Hidrogépek Tanszék, amelyet 1930-tól Pattantyús-Ábrahám Géza irányított. A tanszék megosztásával 1952-ben Vízgépek Tanszék alakult. Pattantyúst Varga József (1903–1991), Ganz- gyári főmérnök követte a tanszék élén (1958–1969).

A tanszék sokirányú munkásságát a Vízgép-Laboratórium nagymértékben elősegítette. Mozgó és álló szárnyrácsok, hajómotorok tervezésével, fogaskerék-szivattyúkkal, kavitációs áramlásokkal és erózióval foglalkoztak. A tanszék hajókkal és hajógépekkel is foglalkozott. Eredményeket értek el a pneumatikus szállítás elméletének területén is.

Az Emelőgépek és Szállítóberendezések Tanszék 1952-ben, eredetileg a Gépész Karon alakult meg, Greschik Gyula, Ganz Hajó- és Darugyári gépészmérnök vezetésével. Greschik több darut, úszódarut tervezett, amelyek nemzetközi hírnévre tettek szert (kikötői és úszódarukat Argentínába is szállítottak). A dunai hidászati és egyéb munkálatokhoz folyami úszódarukat terveztek. Foglalkoztak kerületen terhelt tárcsák szilárdsági viszonyaival, küllős tárcsák, kötélkorongok méretezésével. Gumimodellekkel, feszültségoptikai módszerekkel kísérleteztek.

A Mechanikai Technológia Tanszék az egyik legrégibb gépészkari tanszék. Gillemot László (1912–1977) vezette. Főleg anyagvizsgálattal, a fémek törésének elméletével foglalkoztak. Jelentős eredményeket értek el a nagysebességű alakítógépek elméletében.

A Gépgyártástechnológiai Tanszék 1951-ben alakult. 1957–1970 között Lettner Ferenc irányította. A forgácsoló megmunkálás területén vizsgálták a szerszámkopást, a szerszámélettartamot és a -deformációt. Foglalkoztak a hűtő-kenő folyadékokkal, rezgés- és zajvizsgálatokkal.

A Finommechanika-Optika Tanszék 1957-ben jött létre Bárány Nándor (1899–1977) vezetésével. A tanszéken finommechanikai rendszerek megbízhatóságát kutatták, valamint spektroszkópiai műszereket, fotométereket, optikai készülékeket vizsgáltak, s ezek elméletével foglalkoztak.

A Mezőgazdasági Géptan Tanszék iskolateremtője Szabó Gusztáv (1879–1963). Szabót 1818-ban nevezték ki a Mezőgazdasági és Vasúti Géptan Tanszékre, amelyet 1945-ig vezetett. Utódja, Rázsó Imre (1904–1964), a kettéválasztott tanszékből született Mezőgazdasági Géptan Tanszéket haláláig irányította. A Vasúti Géptan Tanszék megszervezésével Szabó Gusztávot bízták meg, aki azt 1952-ig vezette.

A Textiltechnológia és Könnyűipari Tanszéket 1948-ban hozták létre, Zilahi Márton vezetésével. A Szálasanyagok, valamint az Anyag- és áruismeret c. tárgyat {IV-194.} Rejtő Sándor előzőleg már évtizedeken át oktatta, gépészmérnök-hallgatóknak. A tanszék természetes és műszálakkal, fonás-, szövés-, hurkolástechnológiával, kikészítő és konfekcióipari gépekkel, papír- és könnyűipari technológiákkal foglalkozott. Nevesebb tanára Vékássy Alajos és Kunos Kornél.

A Vegyipari Gépek és Mezőgazdasági Iparok Tanszék 1932-ben alakult, Mezőgazdasági Iparok névvel, élén Vajda Ödön állt. 1949-től mint Vegyipari Gépek és Mezőgazdasági Iparok Tanszék vezetője Bass Emil, majd Szántay Balázs (1964-től). A tanszék kutatási témája: keverők áramlástani és hőtani vizsgálata, szuszpenziók szűrése, folyadékporlasztás. A műegyetem két hengerszékes, visszaöntős búzamalmában gabonaőrlési kísérleteket végeztek. A vegyipari gépkísérleti laboratóriumban számos kutatási feladatot oldottak meg. A vékonyfalú vegyipari készülékek héjelméletével Szántay Balázs, Varga László és Szilágyi László foglalkozott.

Bass Emil

A Repülőgépek Tanszéket Abody Előd alapította 1946-ban, 1951–1957 között a tanszék a Hadmérnöki Karhoz tartozott, majd annak megszűnése után előbb a Gépészmérnöki, később a Közlekedésmérnöki Karhoz került. A tanszék vezetője hosszú időn át Rácz Elemér (1908–1999) volt.

Az 1949-ben alapított Miskolci Egyetemen új egységként jött létre a Gépészmérnöki Kar. (A Bánya- és Kohómérnöki Kar a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem részeként Sopronban működött. A Kohó-, de különösen a Bányamérnöki Kar áttelepítése Sopronból Miskolcra évekig húzódott.) Sokáig párhuzamos képzés és párhuzamosan működő tanszékek jellemezték ezt az időszakot. A Mechanika Tanszék nem ismerte el jogelődjének a Kövesi Antal vezette soproni tanszéket, az Elektrotechnika Tanszék viszont elismerte az 1906-ban alapított, Boleman Géza vezette Fizika-Elektrotechnika Tanszéket. Boleman utódjai Sopronban Simonyi Károly (1947–1954) és Vörös Imre (1954–1959). Közben Miskolcon is létesült (1951) Elektrotechnika Tanszék, Uray Vilmos vezetésével.

A Fizika Tanszéknek Miskolcon rövid idő alatt nagyon sok vezetője volt, akik közül Kónya Albert, Nagy Elemér, Somogyi Antal, Szabó János, Cornides István nevét említjük.

Az Ábrázoló Geometriai Tanszék első vezetője 1949–1966 között Petrich Géza, őt Téglássy Ferenc, majd Drahos István követte. A tanszék fő kutatási témája: gépszerkezetek geometriája, gépalkatrészek gyártásgeometriája.

A Gépüzemtani Tanszéket 1952-ben állították fel, 1965-től Áramlás- és Hőtechnikai Gépek Tanszék nevén működött. Első vezetője Lancsarics Alajos (1952–1962), utódja Czibere Tibor. Jelentős kutatási eredmény a hidrodinamikai rácselmélet két fő feladatának potenciálelméleti megoldása, amely széles nemzetközi elismerést váltott ki. Ennek vízgépészeti alkalmazásával a hazai gyártmányú vízturbinák és szivattyúk hatásfokát sikerült növelni. Ugyancsak jelentős a vízgyűrűs vákuumszivattyúkhoz hangsebességet meghaladó áramlású előtét injektorok kifejlesztése. Dízelmotorokat is vizsgáltak.

A Gépelemek Tanszéket 1949-ben Terplán Zénó alapította. A tanszék munkatársai behatóan foglalkoznak a mechanizmusok elméletével, tengelykapcsolókkal, siklócsapágyakkal, fogaskerék-bolygóművekkel, globoid és ívelt csigahajtásokkal, ívelt kúpkerékhajtásokkal, képlékeny zsugorkötésekkel. Terplán Zénó a magyar technika- és tudománytörténet kiemelkedő tudósa.

1951–1956 között Pattantyús-Ábrahám Imre (1891–1956) kohómérnök vezetésével Általános Géptan Tanszék is működött (1952–1956 között a Kohómérnöki Karon).

A Mechanikai Technológia II. (később Gépgyártástechnológia) Tanszék 1952-ben alakult meg. A tanszék vezetője {IV-196.} Kordoss József, Bálint Lajos, majd Gribovszki László. A tanszék vizsgálta a szerszámgépek megmunkáló pontosságát, a forgácsolóképességet, a szerszámok minőségét befolyásoló tényezőket és az ún. abrazív megmunkálásokat.

Bálint Lajos

Az Ipargazdaságtani Tanszéket hosszú időn át Susánszky János vezette. Főleg ipari vállalatgazdaságtani kutatásokat végeztek itt. Oktatói dolgozták ki a szinkron-koncentrált multimoment technikai felvételezési és elemzési módszert.

A Matematikai Tanszéket Borbély Samu, majd Gáspár Gyula vezette. Három témával foglalkoztak: függvényegyenletekkel, parciális differenciálegyenletek alkalmazásaival és operációkutatással. A tanszék neves oktatója Hosszú Miklós és Vincze Endre.

A Mechanika Tanszék irányítója id. Sályi István, majd Kozák Imre. Kutatási területük a kontinummechanika, a síkgörbe rudak rezgései, a rúd-, lemez- és héjszerkezetek szilárdságtana. (A soproni főiskolán, illetve később a soproni karokon a Mechanika Tanszék vezetője a sokoldalú Kövesi Antal volt. A hidraulikán kívül a szilárdságtanról is írt könyvet [1927, 1945]).

A Mechanikai Technológia Tanszéket 1950-ben alakították. Tanszékvezetők: Zorkóczy Béla (1898–1975) és Romvári Pál (1968-tól). A tanszék fő kutatási iránya a növelt folyáshatárú, nagyszilárdságú szerkezeti acélok hegeszthetősége, illetve hegesztése volt. A téma a képlékenyalakítás és anyagvizsgálat témaköröket is magában foglalta. A tanszék saját gyártású, 10 kemenceegységből álló kúszásvizsgáló berendezése országos viszonylatban is számottevő. Zorkóczy a mechanikai technológia egyik hazai nagymestere. Elsőként vezette be a hegesztő szakmérnöki szakirányt. Új termithegesztő eljárásával a vasúti sínek hegesztett kötésekor kb. háromszor nagyobb behajlást tudnak elviselni törés nélkül.

A Szállítóberendezések Tanszéket 1951-ben, Emelőgépek Tanszék néven alapították. Neves tanárai: Vankó Richárd, Lévai Imre, Farkas József, Szaladnya Sándor és Cselényi József. E tanszék oktatja a Fémszerkezetek (Farkas József) és 1974-től a Szilikátipari Gépek (Szaladnya Sándor) tárgyat. A tanszék fő kutatási iránya az anyagmozgató gépek dinamikai vizsgálata, valamint matematikai módszerek és számítógépek alkalmazása az anyagmozgatási folyamatok tervezésében. A Szilikátipari Technológiát Lorencz Sándor, Vissy László és Antal-Boza József oktatta.

A Szerszámgépek Tanszék 1963-ban vált ki a Gépgyártástechnológia Tanszékből. A tanszékvezető Kordoss József, majd Tajnafői József. A tanszék forgácsoláselméleti vizsgálatokkal, szerszámgépelemek konstrukciós fejlesztésével és automatizálással (célgépek, vezérlőrendszerek analízise), az NC-technika hazai bevezetésével foglalkozott.

1962-ben a hazai vegyipar rohamos fejlődésével (különösen a borsodi iparvidéken) megnőtt a kereslet a szakemberek iránt. Ez az igény hozta létre a miskolci egyetemen új szakirányként a vegyipari gépészmérnökképzést, illetve a Vegyipari Gépek Tanszéket. A tanszék első vezetője Fábry György, a Vegyipari eljárások tárgyat Lorencz Sándor, Somló György és Takács István oktatta. A Fejes Gábor vezette kutatómunka két fő témája: vegyipari alapműveletek és készülékek (szűrés, centrifugálás, szárítás, keverés, abszorpció), nyomástartó rendszerek megbízhatósági vizsgálata. Ez utóbbi téma keretében robbanásveszélyes gázokkal és porokkal biztonsági tárcsákkal és szelepekkel foglalkoztak. A tanszék, Bozóki Géza irányításával, a Tiszai Vegyi Kombináttal együtt kiépített egy európai viszonylatban is korszerű biztonsági szelepvizsgáló és hitelesítő állomást. A tanszék oktatói számos találmányra kaptak szabadalmat és több tankönyvet, szakkönyvet írtak (pl. Fábry György–Fejes Gábor–Tarján Gusztáv: Vegyipari gépek és műveletek I–III. 1972, 1975, 1987).