Villamos gépgyártás

A múlt század sikereit megalapozó vezető mérnökök közül csak Bláthy maradt a Ganz Gyárban, neki azonban sikerült folytatnia a szinkrongenerátorok fejlesztését. A dugattyús gőzgépeket felváltó gőzturbinák lényegesen nagyobb fordulatszámmal jártak és az addigi sokpólusú generátorok helyett előbb négypólusú (1500 ford/perc) később pedig kétpólusú (3000 ford/perc) turbógenerátorokat készítettek. Bláthy első gépeinek különlegessége volt a kétszer négypólusú forgórész, amelyen tengelyirányban eltolva lényegében két gép pólustörzsei helyezkedtek el. Ezzel a megoldással nagyobb teljesítőképességű gépeket lehetett készíteni. A Ganz Gyárban később készült kétpólusú turbógenerátorok, amelyeket a forgórészt alkotó tömör acélhengerbe bemart párhuzamos hornyok tesznek jellegzetessé. Ezekbe a lapos szalagból kialakított gerjesztő tekercset előfeszítéssel, folyamatosan be lehetett csévélni.

Bláthy Ottó Titusz

{IV-225.} Korát megelőző találmány volt a turbógenerátorok forgórészének Seidner Mihály Ganz gyári mérnök 1917-ben kidolgozott vízhűtése. A találmányt akkor jelentős francia cégek is megvásárolták, de nem alkalmazták. Ennek alapján készült tíz évvel később a Kandó-mozdonyok fázisváltójának vízhűtésű forgórésze.

A fejlesztést a megelőző időszakban elhanyagoló gyári vezetőség miatt bekövetkezett elmaradást 1906-tól az első világháborúig sikerült behozni, sőt 1927 körül elérni a világszínvonalat. Ezután a fejlesztés ismét megrekedt és csak a II. világháború után folytatódott.

A Ganz turbógenerátorok teljesítménye:

Év	Ganz	Világszínvonal
1906	260 kVA	2000 kVA
1908	1000 kVA	3000 kVA
1911	2500 kVA	5000 kVA
1916	7500 kVA	10000 kVA
1922	15500 kVA	20000 kVA
1925	26500 kVA	30000 kVA
1927	44000 kVA	–
1929	44000 kVA	70000kVA

A Bláthy-féle párhuzamos hornyú forgórészt 1946-ban Mándi Andor fejlesztette tovább a kereszttekercses forgórész kialakításával. Ez két párhuzamos hornyú tekercsből áll, amelyek síkja 60-fokkal van elfordítva egymáshoz képest és a hengerpalást 120 fok kiterjedésű részét fedik. Ezt a megoldást a szükség hozta létre, mert a háború után nem állt a Ganz Villamossági Gyár rendelkezésére a párhuzamos hornyú forgórészhez elengedhetetlen, nagy szilárdságú acélhenger, amelyet korábban a Krupp művektől szereztek be, ezért csökkenteni kellett a mechanikai igénybevételt.

A párhuzamos hornyú ill. a kereszttekercses forgórész mechanikai igénybevételei korlátozzák a teljesítmény növelését, ezért az 1970-es évektől már külföldi licencia felhasználásával radiális hornyú generátorok gyártására kellett áttérni. A 200 MVA feletti teljesítőképességű generátoroknál a hűtés fokozása céljából be kellett vezetni a hidrogénhűtést illetve a tekercsek vízhűtését, aminek már korábban is voltak hazai hagyományai. Bár ezekben a generátorokban külföldi licenciát is felhasználtak, a Ganz Villamossági Művek mérnökei Wallenstein Mihály vezetésével számos újszerű megoldást fejlesztettek ki.

A villanymotorok múlt században megindult fejlesztése a századforduló idején Kandó Kálmán háromfázisú gépeivel folytatódott, amelyeket később főleg vasúti járművekben alkalmazott. A különleges gépek között viszont mindig megemlítik a Déri-motort, amelyet Déri Miksa 1904-ben dolgozott ki és a svájci Brown Boveri Co. azonnal megvásárolta. A kettős kefés egyfázisú repulziós motor kedvező fordulatszám-szabályozást és irányváltást tett lehetővé, ezért főleg emelőgépekhez, drótkötélpályákhoz használták, de az AEG egyfázisú vasutaknál is alkalmazta. A szintén az ő nevét viselő kompenzált egyenáramú motorban a lemezelt állórész hornyaiban vannak az armatúra-visszahatást kiegyenlítő tekercsek és a legtökéletesebb kompenzálást valósítják meg. A gépet sok helyen alkalmazták nagy teljesítményű, reverzáló hengersorhajtásoknál.