{IV-284.} A felsőoktatás fejlesztése

A mérnök- és műszakitanár-hiány csökkentésére 1947-ben esti tagozaton működő Állami Műszaki Főiskolát alapítottak. 1949-ben Miskolcon Nehézipari Műszaki Egyetem, Veszprémben Vegyipari Egyetem létesült.

1950-ben egységes technikumi rendszert hoztak létre részben a már meglevő műszaki középiskolákból, részben új intézményként azokon a településeken, amelyek közelében új, nagy gyártóüzemek épültek.

A budapesti Műegyetemen lényegében az 1914-es állapotok maradtak 1934 után is, amikor József Nádor Műszaki- és Gazdaságtudományi Egyetem néven összevonták a műegyetemi, a kohó-, bánya- és erdőmérnöki, közgazdasági, agrár- és állatorvosi intézményeket. Az összevonástól nem osztályokra, hanem karokra tagozódott a volt műegyetemi szervezet is. Jelentősebb változások csak 1947-től kezdődően következtek be: az egyetem neve Budapesti Műszaki Egyetem lett, az 1934-ben hozzácsatolt intézmények önállósodtak, beindult a gyártástechnológiai szak, ez idő tájt jelentek meg a Gépészmérnöki Kar tantervében olyan önálló tantárgyak, mint: forgácsolási mérések és kísérletek, művelettervezés, automaták. 1949-ben létesült a Villamosmérnöki Kar, ide került át a gépészmérnöki karról négy tanszék: a Fizika, az Atomfizika, a Villamos Gépek és Mérések, valamint a Villamos Művek és a Villamos Vasutak tanszék. Új tanszékként hozták létre a Villamos Gépek Üzemtana, a Vezetékes Híradástechnika és a Vezetéknélküli Híradástechnika tanszékeket, majd 1951-ben öt további új tanszékkel bővült a kar.

Kezdetben, a kétéves gépészmérnöki alapképzés után, erősáramú és gyengeáramú szakok közül választhattak a hallgatók. 1952-ben harmadikként műszer és finommechanika szak is indult, ennek gazdája a Villamos Gépek és Mérések Tanszéken működő csoport volt, ebből lett 1954-ben a Műszer és Finommechanika Tanszék. A műszer és finommechanika szak létrehozásában elévülhetetlen érdemeket szerzett Kovács K. Pál és Kolos Richárd, utóbbi a megalakulástól 1969-ben bekövetkezett haláláig volt a tanszék vezetője. 1955-ben Különleges Villamosgépek Tanszék néven jött létre új tanszék, ennek vezetője Benedikt Ottó lett. 1958-ban összevonták a Villamos Gépek Üzemtana Tanszékkel, ekkor Különleges Villamosgépek és Automatika Tanszék lett a neve. 1961-ben ez a tanszék kétfelé vált, egyik részéből a Villamos Gépek Tanszék (ebbe beolvadt a Villamos Gépek és Mérések Tanszék), másik részéből az Automatizálási Tanszék jött létre Csáki Frigyes vezetésével. 1963-ban Frigyes Andor vezetésével megalakult a Folyamatszabályozási Tanszék is. 1964-ben, a Híradástechnikai és Műszeripari Technológia Tanszék megalakulásával ide került a finommechanikai profil, s a Műszer és Finommechanika Tanszék neve Műszer és Méréstechnika Tanszékre módosult. Ez utóbbinak lett 1967-től vezetője Schnell László. Csáki, Frigyes és Schnell az automatika, a műszer- és méréstechnika tudománya és oktatása terén iskolateremtő egyéniségek voltak.

Petrik Olivér az optika és finommechanika, Nagy Iván a vegyipari automatizálás, Horváth Mátyás és Somló János a szerszámgép-automatizálás, ill. robotika, Benkő Tibor a hőtechnikai mérések területén volt kiemelkedő egyéniség.

A Nehézipari Műszaki Egyetemet 1949-ben alapították. 1955-ben a soproni bányász tanszékek Miskolcra költöztek. Az egyetemnek egyre több lehetősége volt a mérnöktovábbképzésre, valamint szakmai-tudományos rendezvények megszervezésére és megtartására. Az egyetem szervezete 1969-ben a dunaújvárosi Kohó- és Fémipari Főiskolai Karral, 1970-ben pedig a kazincbarcikai Vegyipari és Automatizálási Főiskolai Karral bővült. {IV-285.} Az egyetem nevét 1990. július 1-jével Miskolci Egyetemre változtatták. Miskolcon 1963-ban, az Automatikai Tanszék megalapításával kezdődött a mérnökhallgatók rendszeres méréstechnikai és automatikai oktatása. Ennek megszervezése jórészt Sulcz Ferenc és Oláh Miklós érdeme. A tanszék munkatársai bekapcsolódtak ipari irányítástechnikai fejlesztésekbe, technológiai folyamatok szoftveres leképezésére irányuló fejlesztő tevékenységbe (Gyuricza István, Kiss Mátyás). A Szerszámgépek Tanszéke ugyancsak az 1960-as években kapcsolódott be a gépészmérnök hallgatók automatikai képzésébe, és az 1980-as években a robotikát, ill. a mechatronikát is oktatási, majd fejlesztési programjába vette. A csoport vezéregyénisége Erdélyi Ferenc volt. A Vegyipari Automatizálási Főiskola mintegy három évtizedig Kazincbarcikán működött, és az ipar által elismert eredménnyel képezett üzemmérnököket, majd az 1980-as években fokozatosan beolvasztották a Miskolci Egyetem szervezetébe. A méréstechnikai oktatás megszervezésében úttörő volt Cservenka Miklós, Komlóssi György és Jónap Károly, a vezérléstechnikában Ajtonyi István, a szabályozástechnikában Szecső Gusztáv szerepe.

A Veszprémi Egyetemen (1990-ig Vegyipari Egyetem) kezdetben négy kémiai technológia ágazaton folyt képzés, az ágazatok köre az 1960-as évek közepétől radiokémiai és vegyipari folyamatszabályozási ágazatokkal bővült. Utóbbi megszervezésében jelentős szerepe volt Mohilla Rezsőnek. A végzett szakemberekkel szemben támasztott igények változása és a növekvő követelmények arra ösztönözték az egyetemet, hogy a képzést folyamatosan megújítsa, és az igényekhez igazítsa. Ennek jegyében megkezdődött az agrárkémikusok képzése, szervező vegyészmérnöki szak, emelt szintű idegen nyelvű képzés kezdődött. A vegyészmérnöki szak után szervező szak, majd műszer- és méréstechnika szak is indult, kialakult a műszaki informatika és az automatizálás oktatásának infrastruktúrája. Az 1990 óta két karon (Mérnöki Kar és Tanárképző Kar) folyik képzés. 1977-ben megalakult a Vegyészmérnöki Kibernetika Tanszék Árva Péter vezetésével. 1988-ban az automatizálás oktatási feladataira Automatizálás Oktatási Csoport alakult Vass József vezetésével, ez 1991-ben Műszaki Informatika és Automatizálás Tanszékké, 1995-ben Műszaki Informatika és Villamosmérnöki Intézetté szerveződött át. Az intézethez négy tanszék tartozik: az Automatizálás Tanszék Vass József vezetésével, az Információs Rendszerek Tanszék Veress Gábor vezetésével, a Számítástudomány Alkalmazása Tanszék Friedler Ferenc vezetésével és a Képfeldolgozás és Neuroszámítógépek Schanda János vezetésével. Schanda János a digitális jel- és képfeldolgozás, Roska Tamás a neuroszámítógépek területén végzett kiemelkedő munkát.