Űrkutatás, űrfizika

1970. november 28-án szovjet Vertyikál-1 rakétával a világűrbe emelkedett az első magyar berendezés, az András László és munkatársai által épített mikrometeorit csapda. A Luna–16 szovjet holdszonda 1970-ben mintát vett a Hold talajából és azt a Földre szállította, 105 gramm talajmintát hozott magával. A holdkőzet elemzésében a KFKI aktivációs analitikai és Mössbauer-effektus vizsgálatokkal vett részt. A szocialista országok intézményei közül csak a KFKI kapott mintát a Szovjetuniótól. Az 1974-ben indított Interkozmosz–12, majd az IK–14 (1975) és az IK–17 (1977) mesterséges holdakon ott voltak az KFKI-ban kifejlesztett kombinált mikrometeorit érzékelők, ezek voltak az űrkutatás történetében az első magyar fejlesztésű és készítésű fedélzeti elektronikai műszerek. Apáthy István vezetésével egy szovjet–csehszlovák kombinált mikrometeorit becsapódás érzékelőhöz fejlesztettek ki jelfeldolgozó elektronikát. 1978-ban érzékeny, széles méréshatárú termolumineszcens búra-dózismérőt és fedélzeti mérésre alkalmas kisméretű, kompakt termolumineszcens dózismérő kiértékelőt fejlesztettek, a Pille volt az első, a fedélzeten kiolvasható doziméter. A készüléket 1984-ben Sally Ride, az első amerikai űrhajósnő is eredményesen alkalmazta a Challenger űrrepülőgép fedélzetén, ez volt az első magyar eszköz amerikai űrrepülőgépen.

Az 1980-as évek elején indult a máig legnagyobb magyar űrfizikai vállalkozás, a részvétel a szovjet Vénusz–Halley (VEGA) programban. A csúcsidőszakban mintegy 400 fő dolgozott a programon a KFKI több intézetében Szabó Ferenc és Szegő Károly vezetésével. 1986. március 6-án a VEGA–1 űrszonda 8890 km távolságban elrepült a Halley-üstökös mellett, a VEGA–2 március 9-én 8030 km-re közelítette meg az üstököst. A szondák műszereinek egyharmada Magyarországon, ennek jelentős hányada a KFKI-ban készült. A VEGA misszió teljes siker volt. A Washington Post is kiemelte, hogy „a magyarok kiemelkedő szerepet játszottak az elektronikus adatgyűjtésben”.