Erőművi rendszerek

A KFKI az Országos Atomenergia Bizottság felkérésére 1961-től dolgozott a Budapesti Műszaki Egyetem atomreaktorának az előkészítésén. 1971. május 22-én a KFKI kutatói helyezték üzembe a reaktort. 1982. december 28-án pedig az országos hálózatra kapcsolták a Paksi Atomerőmű I. blokkját, a KFKI jelentős mértékben hozzájárult az építéshez, az üzembe helyezéshez és az üzemvitelhez. Laboratóriumot hoztak létre a nukleáris műszerek hitelesítésére. Megtervezték és kivitelezték a sugárvédelmi környezet-ellenőrző rendszert, a mérési metodikákkal együtt (Fehér István, Deme Sándor). A rendszer telemetrikusan ellenőrzi és rögzíti a szellőzőkéményen kibocsátott radioaktív nemesgázok és a radiojód aktivitáskoncentrációját, a hideg- és melegvíz-csatorna hőfokát és aktivitáskoncentrációját, a légköri terjedést befolyásoló meteorológiai paramétereket, az erőműtől 1-2 km távolságban is működnek mérőállomások. 1989. márciusban a sikeres próbaüzem végeztével átadták a Paksi Atomerőmű tréningszimulátorát, amelyet a finn Nokia Electronics céggel együtt fejlesztett ki a KFKI. Ez a KFKI-ban is egyedülálló {IV-289.} volumenű és komplexitású program 4 évig tartott.

A MTA Atommagkutató Intézete (ATOMKI) a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Kísérleti Fizikai Intézetéből fejlődött ki. Szalay Sándor akadémikus 1936-ban megkezdett kutatómunkája nyomán alakult ki itt a hazai kísérleti magfizikai kutatások első meghatározó jelentőségű bázisa. Szalay Sándor vezetésével 1947-ben kezdődtek azok a kőzetradiológiai kutatások, amelyek nyomán körvonalazhatók voltak az urán-előfordulás szempontjából ígéretes hazai területek, és sikerült kimutatni az urán feldúsulását egyes biolitokban. Mindezek az eredmények és előzmények alapján került sor 1953-ban az egyetem Kísérleti Fizikai Intézetének keretén belül egy 23 fős kutatócsoport létrehozására, majd 1954-ben az ATOMKI megalapítására. Az intézet létszáma az 1954. évi 54 főről fokozatosan emelkedett. Maximumát a nyolcvanas évek közepén érte el 309 fővel. Az intézet műszeres infrastruktúrájának kialakításában a saját erőre való támaszkodás játszott meghatározó szerepet. Az intézet első nagyberendezése egy házilag épített, 800 kV feszültségű Cockcroft–Walton típusú elektrosztatikus gyorsító volt. A hetvenes évek elejére készült el (eredetileg tapasztalatszerzés céljával) egy 1 MV feszültségű elektrosztatikus Van de Graaff-gyorsító, amely ma is az atomfizikai kutatásokat szolgálja, majd ugyancsak házi tervezésben és kivitelezésben az 5 MV feszültségű elektrosztatikus gyorsító-berendezés. A magfizikai kutatások jelentős vákuumfizikai-vákuumtechnikai háttér kiépítését igényelték, amely a későbbiek során az ultravákuum-rendszerek építésében is hasznosult. Jelentősek az intézetnek az elektronspektrométerek tervezése és építése terén elért eredményei is. A gyorsítótervezés területén elért egyes eredmények, így pl. a nagynyomású tartályban elhelyezett elektrosztatikus gyorsító nagyfeszültségű elektródája optimális alakjának kidolgozása, a világon több helyen alkalmazták. Az intézet nagyműszer-háttere legújabban egy elektron-ciklotron-rezonancia (ECR) ionforrással bővült, amelynek tervezése és építése során számos, az ECR-ionforrások fizikájával kapcsolatos eredmény is született. A külső megrendelésre fejlesztett és gyártott műszerek zöme nukleáris elektronikai moduláris egység és kvadrupól-tömegspektrométer volt. A maga idején magas szintű igények kielégítésére volt alkalmas a MEDICOR Művek részére készített légzésvizsgáló berendezés. Egy másik, ugyancsak kvadrupól-tömegspektrométerre alapozott berendezés a hazai fermentációs gyógyszeripar kísérleti fermentorainak folyamat-ellenőrzését szolgálta. Az 1980-as évek végéig a volt Német Demokratikus Köztársaság mikroelektronikai ipara is az intézet által gyártott tömegspektrométereket alkalmazta gyártósorain.

Az ATOMKI nemzetközi kapcsolatai közül említést érdemelnek azok a közös kutatások, amelyek során az intézetben kifejlesztett műszerek kerültek felhasználásra külföldi kutatóhelyek nagyberendezésein, közös kutatási program keretében. Ilyen volt az 1960-as években az intézet részvétele a dubnai Egyesített Atomkutató Intézet JASZNAPP–2 programjában, amikor az intézet egy kitelepült kutatócsoportja saját magspektroszkópiai mérőberendezéseivel dolgozta fel a dubnai nagyenergiájú gyorsító segítségével létrehozott magreakciók igen rövid felezési idejű reakciótermékeinek adatait. Hasonló együttműködés valósult meg az atomfizikai kutatások területén az ATOMKI-ban épített elektronspektroszkópiai berendezések „idegen” gyorsító-berendezések nyalábjára történő telepítésével a dubnai EAKI-val, majd a frankfurti J. W. Goethe Egyetem fizikai intézetével. A MTA kutatóintézeti hálózatának második legnagyobb vidéki kutatóintézeteként az ATOMKI meghatározó szerepet {IV-290.} töltött be a hazai természettudományi kutatásokban.

Az MTA Kibernetikai Kutató Csoportját (KKCS) 1956-ban hozták létre, de valójában csak 1957-ben kezdett működni. Számítógép-kutatási, üzemeltetési, műszaki-szerkesztési, programozási, operációkutatási, szerszámgép-vezérlési stb. részlegei voltak. Egy moszkvai kutatóintézetben készült tervek és a Szovjetunióból beszerzett elektronikus alkatrészek felhasználásával kezdődött meg az M–3 jelű számítógép építése. Magyarország első, tárolt-programú, elektronikus számítógépe 1959-ben készült el, továbbfejlesztése 1964-ig folyt (tárbővítés, új mágnesdob memória, utasításkészlet bővítése, perifériák illesztése, megbízhatóság növelése stb.). Néhány név a KKCS munkatársi gárdájából: Ábrahám István, Bóka András, Csikós László, Dani János, Dömölki Bálint, Drasni József, Edelényi László, Horváth László, Kardos Kálmán, Kovács Győző, Molnár Imre, Németh Pál, Rölich Sándor, Szanyi László, Szentiványi Tibor, Vasvári György. 1964-ben URAL–2 típusú számítógépet kapott az MTA, megalakult az MTA Számítástechnikai Központja. Az MTA Automatizálási Kutató Intézete, a KKCS megszűnt, munkatársai közül sokan itt, mások a gyorsuló ütemben létrejövő számítástechnikai intézményeknél dolgoztak tovább, az M–3 a szegedi egyetem kibernetikai laboratóriumába került.

Az MTA Automatizálási Kutató Intézet (AKI) 1964-ben, az előző évtized közepén szervezett automatizálási kutatócsoport, majd laboratórium tevékenysége alapján, annak kibővítésére hozták létre. Első igazgatója Benedikt Ottó volt, utóda 1971-től Vámos Tibor lett, aki ekkor már az MTA Számítástechnikai Központjának volt az igazgatója. Az AKI néhány nevesebb munkatársa: Bajáki László (folyamatirányítás), Helm László (pneumatikus analóg és digitális automatika elemek, robotika), Hatvany József (gépipari automatizálás), Szűcs Attila (pneumatika), Szentgyörgyi Zsuzsa (erősítő- és szabályozógépek). Hatvany Állami Díjat is kapott. Az általa vezetett laboratórium a bonyolult felületek önműködő kialakítására alkalmas, egyszerre több dimenzióban mozgó szerszámvezérlés megvalósításában és a rugalmas gyártórendszerek kutatásában világszínvonalú munkát végzett.

A Számítástechnikai Koordinációs Intézetet (SZKI) 1968-ban alapították azzal a céllal, hogy a KGST Egységes Számítógép Rendszer (ESZR) programjának magyar közvetítő intézménye legyen. Az intézet vezetője Náray Zsolt, az MTA KFKI korábbi tudományos igazgatóhelyettese lett, aki a hazai fejlesztésű (TPA és EMG) számítógépeket nem tartotta beilleszthetőnek az ESZR sorozatba, ezek helyett egy francia licensz (CDC 1010) megvásárlását erőltette.

A KGST-ben később beindult Mini Számítógép Rendszer (MSZR) program már befogadta a KFKI által képviselt DEC kompatibilis vonalat is, az R10 gyártásán felnevelődött VIDEOTON-gárda, ugyancsak francia licenc alapján, R11 néven valódi, alapszoftverrel (operációs rendszerrel és fordítóprogramokkal) rendelkező számítógépek gyártására állhatott rá. 1985-ben az intézet neve is megváltozott: Számítástechnikai Kutató Intézet és Innovációs Központ lett. Az új programok alapján beindult tevékenységek nemzetközi elismertséget hoztak az SZKI-nak.

Az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézetet (MTA SZTAKI) 1973-ban hozták létre a Vámos Tibor által igazgatott MTA Automatizálási Kutató Intézet és MTA Számítástechnikai Központ összevonásával. Ezzel a méréstechnika, automatizálás, és számítástechnika területén hatékony szellemi energiakoncentráció jött létre. Az intézet érdeme, hogy vezetői Vámos Tibor, Keviczky László és Inzelt Péter a felsőoktatás támogatását fontos feladatnak tartották.