A hadsereg szervezete és vezetése a konszolidáció időszakában (1956–1959)

A forradalom leverését követő időszakban a néphadsereg alapjaiban történő újjászervezése vált szükségessé.

A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány a magyar fegyveres erők és testületek újjászervezésére és egységes irányítására létrehozta a Fegyveres Erők Minisztere tisztet, mely posztra Münnich Ferenc altábornagyot állították.

A katonai irányító szervként a kormány november 6-án Uszta Gyula vezérőrnagy vezetésével megalakította Néphadseregi Katonatanácsot. Ezt követően – a kormány december 8-i döntésének megfelelően – december 11-én a Honvédelmi Minisztériumot átmenetileg helyettesítő hadsereg-parancsnokság alakult ugyancsak Uszta Gyula vezérőrnagy vezetésével, akit egyben a későbbi honvédelmi miniszter első helyettesévé is kineveztek.

A kormány az 1956. december 8-i határozatában az újjászervezendő Magyar Néphadsereg béke létszámát átmenetileg 63–64 ezer főben állapította meg. Ez a létszám alig 45%-át jelentette a forradalom előttinek.

1957. január elején a Magyar Néphadsereg katonalétszáma 16 776 tiszt, 7171 tiszthelyettes, 19 139 sorkatona, vagyis 43 086 fő volt, a forradalom előtti 36%-a. A tiszti létszám 7,5–8 ezerrel volt több az akkor tervezett és költségvetésileg előirányzott szükségletnél. A következő hetekben közülük kétezren átkerültek a határőrséghez, kb. ugyanennyien polgári alkalmazottként dolgoztak tovább és kb. ezren szereltek le. Később a többiek részére átképző tanfolyamokat szerveztek.

Az újjászervezendő Honvédelmi Minisztériumra vonatkozó szervezési intézkedés – 1957. január 25-én – a minisztérium létszámát 1860 főben állapította meg. A korábbinál minden szerv kisebb lett, de a szervezeti változások is történtek.

Uszta Gyula vezérőrnagy hadseregparancsnok 1957. január végén adta ki a néphadsereg 1957. évi szervezetének kialakítására vonatkozó intézkedést, melyet május 5-ig kellett végrehajtani. Ennek alapján megszűntek a hadtestparancsnokságok, s a korábbi nyolc szárazföldi hadosztályból három maradt meg a legszükségesebb hadosztályközvetlen fegyvernemi- és szakegységekkel és alegységekkel. A hadosztályokat közvetlenül a minisztérium irányította.

Megszűnt a két vadászrepülő-hadosztály, a kivonuló légvédelmi tüzérhadosztály, a négy honi légvédelmi tüzérhadosztály s a megmaradt lényegesen kisebb szervezetek átmenetileg a Vezérkar Légvédelmi Csoportfőnökség közvetlen alárendeltségébe kerültek. Ez a helyzet az év végén változott meg, amikor a honvédelmi miniszter december 7-i intézkedésére megszűnt a Vezérkar Légvédelmi Csoportfőnöksége, s megalakult az Országos Légvédelmi Parancsnokság. A korábbi 13 tiszti iskola az Egyesített Tiszti Iskolában, a két akadémia a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiában került összevonásra.

1957. május 28-án kormányszinten aláírták a Magyarországon ideiglenesen állomásozó szovjet csapatok státusáról szóló államközi szerződést, többek között a vitás kérdések intézésére vegyes bizottságot is létrehoztak, melynek elnökei a Magyar Néphadsereg vezérkari főnöke és a Déli Hadseregcsoport parancsnoka lettek.

Későbbi szervezeti és vezetési kihatásai {I-428.} miatt feltétlen említést érdemel a honvédelmi miniszter által 1957. október 23-án kiadott, a tábornokok és tisztek hadműveleti-harcászati felkészítésének feladatait tartalmazó direktíva. Ez az intézkedés már az összfegyvernemi hadseregnek a háború kezdeti időszakában atom- és más tömegpusztító fegyverek alkalmazásával végrehajtott támadó és védő hadműveletének és harcának elsajátítását állította előtérbe.

A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának 1957 szeptemberi határozata alapján megindult a későbbi hadseregfejlesztés terveinek a kidolgozása, valamint nélkülözhetetlen szervezeti kereteinek a lehetőségek figyelembevételével történő létrehozása. 1958-ban a Honvédelmi Minisztérium közvetlen alárendeltségében egy új – negyedik – lövészhadosztályt hoztak létre. Felállításra került egy Repülő Kiképző Központ parancsnokság Kecskeméten, melynek alárendeltségében három vadászrepülő-ezredet hoztak létre. Az Országos Légvédelmi Parancsnokság alárendeltségébe került a meglévő három tüzérezred.

Az MSZMP 1958. április 23-án megtartott Katonai Konferenciáján elhangzott, hogy sikeresen valósult meg a Magyar Néphadsereg újjászervezése és konszolidációja. Nem sokkal később – 1958. május 27-én – az MSZMP Politikai Bizottsága a fentieket megerősítve megállapította, hogy a Magyar Néphadsereg jelenlegi helyzetében képes a társfegyveres testületekkel együtt a belső ellenség bármely támadásának szétzúzására és szükségszerűen a „testvéri szövetséges hadseregekkel” együttműködve az esetleges külső támadás visszaverésére. A határozat emellett azt is hangsúlyozta, hogy a hadsereg fegyverei nem felelnek meg a korszerű követelményeknek. Új fegyverek beszerzésére viszont csak az 1960-as évet követően lesz mód, akkor is elsősorban a légvédelem területén.

A hadseregfejlesztés során a fő figyelem 1959-ben a harckocsik és repülők számának növelésére és a honi légvédelmi csapatok feltöltésére irányult. Ezt az előző évekhez képest közel egymilliárd forinttal megnövekedett HM költségvetési keret tette lehetővé.

A katonai felső vezetés 1959-ben fontos feladatának tekintette a kiképzés korszerűsítését és ezen belül a vezetés színvonalát is emelni hivatott és képes parancsnoki és törzskiképzés társadalmi és módszertani megjavítását.

A Magyar Néphadsereg 1959-re kialakult szervezete a gyöngyösi 4., kiskunfélegyházi 7., békéscsabai 8. és a kaposvári 9. gépkocsizó lövészhadosztályból, a ceglédi 30. tüzérdandárból és a Budapesten állomásozó 46. hadihajós dandárból, valamint tizenhárom különböző fegyvernemi ezredből és számos fegyvernemi és szakalegységből, illetve oktatási és egyéb intézményből állt. A hadsereg létszáma 1959-ben 84 033 fő volt.

Vezetési vonatkozásban az volt erre a csapatszervezetre jellemző, hogy a honvédelmi miniszter közvetlenül a nagy gépkocsizó lövészhadosztályt, a Repülő Kiképző Központot és az Országos Légvédelmi Parancsnokságot vezette. A néphadsereg többi szervezetét a HM-szervek főnökei irányították. A vezérkar, mint a vezetés központi szerve kezdte koordinálni a minisztérium egészének vezetése tevékenységét. Az MSZMP VII. kongresszusának határozata a Magyar Néphadsereg minden fontosabb területére kiterjedő átfogó, minőségi fejlesztést irányzott elő. E folyamatnak kiemelkedő jelentőségű elemét képezte a hadsereg szervezetének korszerűsítése, vezetési rendszerének és színvonalának fejlesztése. A gyakorlati feladatok megoldását segítette elő az 1960. évi és az 1976. évi {I-429.} Honvédelmi Törvények megalkotása és a végrehajtást szabályozó kormány- és miniszteri rendeletek kiadása.